3. Bejegyzés [part 2]

2014. 09. 14. Vasárnap

Próbáltam visszatartani a könnyeim, míg elég messzire nem kerültem az orvosi szobától. Nem is tudom, mit éreztem. Szomorúságot? Csalódottságot? Megalázottságot? Vagy mindet egyszerre? Ahogy a folyosón sétáltam hirtelen belém csapott a felismerés, mekkora hülyeséget követtem el. Úgy viselkedtem, mint valami szánalmas ribanc. Még is mit gondoltam, hogy majd rányomulok a mindenkivel közvetlen, kedves iskola orvosra, letámadom, ő pedig viszonozni fogja az érzéseim? Mekkora idióta vagyok. Mégis hogy lenne nála esélyem? Ügyetlen vagyok, béna, mindig csak a gond van velem, matekból is hülye vagyok és a melleim sem akkorák, mint Miss Lee-nek. 

Megcsóváltam a fejem, miközben utat engedtem forró könnyeimnek. Nem akartam, hogy így lássanak az osztálytársaim. Biztos messziről lerítt rólam a csalódottság, így inkább felsétáltam az emeltre, majd kimentem a tetőre. 

Nagyon kevesen jártak ide, igazából tilos volt kijönni, de jelen pillanatban egyáltalán nem érdekelt, hogy ki is rúghatnak, amiért megszegtem a szabályt. Leültem a korlát mellé, és a távoli város felhő karcolóit bámultam. Úgy döntöttem, kihagyom a tesi óra többi részét, és majd lemegyek, ha kicsengettek. 

Felhúztam a térdeim, fejem lehajtottam, miközben kiadtam magamból a szomorúságot. Egészen idáig félre értettem Dr. Kim jeleit. Azt hittem, hogy ő is kedvel engem. Mindig csillogó szemekkel nézett rám. Olyan finoman érintette meg a bőröm, minta a világot jelenteném neki. Megdicsérte a melltartóm, vagyis lecsekkolta a melleim, az előbb pedig megfogta a fenekem. Lehet nála ez természetes? Mindenkivel ezt csinálja vagy csak velem?  De akkor miért nem viszonozta a csókom? Megijedt volna? Akárhogy is... szörnyen éreztem magam. Hogy nézzek ezek után a szemébe? Most már tudja, hogy mit érezek iránta. 

Felsóhajtottam, és letöröltem a könnyeket az arcomról. Remegtek az ajkaim, és képtelen voltam abbahagyni a sírást. Nem a visszautasítás miatt, hanem azért, mert másfél évig álomvilágban éltem, elvakított a rózsaszín köd. Olyan, mintha egy pillanat alatt elromlott volna minden. 

Észre sem vettem az időt, arra eszméltem fel, hogy valaki a nevemet kiabálja. Felkaptam a fejem, és hallottam, ahogy odalent beindul az élet. Kicsengettek. Felpattantam, és óvatosan leosontam, nehogy valaki észrevegyem. Mikor leértem a tetőre vezető lépcső aljához, próbáltam beolvadni a tömegbe, de elég nehézen ment sötét kék tornanadrágban és fehér pólóban. Gyors léptekkel haladtam az öltöző felé, ami a földszinten volt. 

- Soojung - kapta el valaki a kezem. Hátra pillantottam, s láttam, hogy Nari volt az, néhány lépéssel mögötte pedig Dr. Kim állt. Mindkettőjük aggódó tekintettel méregetett. - Hol voltál? Az egész osztály téged keresett. Mr. Kim és én szörnyen aggódtunk érted. Azt hittük, rosszul lettél, és elájultál valahol. Átkutattuk a... - hadarta, majd miután észrevette keserédes arckifejezésem, elhallgatott. - Minden rendben? Vörösek a szemeid! Sírtál? - kérdezte aggódva. 

- N-nem... csak... az allergia - hazudtam, miközben a szememhez nyúltam. Dr. Kimre pillantottam, aki sajnálkozó tekintettel nézett rám. Tudta, hogy sírtam - miatta. Narit könnyen átverhettem, de egy orvos nem dől be ilyeneknek. 

- Miss Ahn - köszörülte meg a torkát Joonmyun-ssi. - Ha nem érzi jól magát, jobb lenne, ha haza menne. 

- Igaza van - bólintottam. Semmi kedvem nem volt ezek után itt maradni. 

- Miss Kim, kérem, kísérje haza...

- Nincs szükség rá - szóltam közbe. - Egyedül is haza találok. Nem akarom, hogy Nari miattam maradjon ki az iskolából.

- Rendben, akkor én most vissza megyek. Vigyázzanak magukra, és csak óvatosan Miss Ahn - intette Dr. Kim, majd eltűnt a tömegben.  

- Megmagyaráznád, miért volt ilyen kínos a légkört köztetek? És miért hazudtál? - vont kérdőre Nari, miközben visszasétáltunk az öltözőbe. - Tudom, hogy sírtál, elkenődött a szemfestéked.

Az arcomhoz kaptam, és megdörzsöltem a szemem alatt.

- Tényleg - nyeltem egy nagyot, ahogy fekete ujjamat bámultam. 

- Mi történt köztetek? - fogta meg a vállam, hogy maga felé fordítson. Szerencsére az öltöző már üres volt, és nem volt több tesi óra kiírva erre a napra, ezért nyugodtan utat engedhettem az érzelmeimnek. 

- Akkor hülye vagyok, Nari - ültem le a padra, és a kezeimbe temettem az arcom. - Úgy szégyellem magam. 

- Miért? - kérdezte szomorú hangon, miközben átkarolta a vállam. 

- Megcsókoltam - motyogtam halkan. Nari keze, ami eddig a vállamat simogatta, megállt a mozgásban. 

- Megcsókoltad? Jézusom. Bátor vagy - ismerte el. - És hogy reagált?

- Szerinted? - tártam szét a karjaim drámaian. - Nem viszonozta. Azt mondta nem lehet, aztán kiküldött a szobából. Szörnyű volt. Hülyét csináltam magamból.

- Ugyan - ölelt magához a barátnőm. - Lehet csak megijedt. Gondolj bele. Te hogy reagáltál volna az ő helyében? Lehet azt sem tudja, hogy beleestél.

- Most már legalább tudja - sóhajtottam fel keservesen.

- Azok alapján, amit meséltél az elmúlt másfél évben kettőtök kapcsolatáról, szerintem te sem vagy közömbös számára - folytatta. - Miután szóltam Ms. Shinnek, utánad mentem, de mire oda értem, Dr. Kim azt mondta, hogy már elmentél. És mikor közöltem, hogy még nem értél vissza, látnod kellett volna az aggodalmat az arcán. Azonnal felállt és velem jött, hogy megkeressünk. Végig zavartnak tűnt. Most már tudom, miért.

- Nem hinném, hogy aggódott volna. Csak a lelkiismerete...

- Soojung! Ne csináld már! - csattant fel Nari. - Azért mert lesmároltad az orvosi szobában, ő pedig nem viszonozta, még nem jelent semmit. Lehet, ha neked esett volna, nem tudta volna fékezni magát. Ezt nevezik önuralomnak. Mégis csak az iskolában vagyunk.

- Igen? És ha Mr. Kim megdughatja a biológia tanárnőt a mosdóban, én miért ne szexelhetnék Dr. Kimmel az orvosi szobában? - emelte fel a hangom.

- Tessék? - csodálkozott el Nari.

- Tegnap - pillantottam oldalra. - Rajta kaptam Mr. Kimet és Miss Leet a tanári mosdóban.

- B-biztos, hogy őt láttad?

- Biztos, de... nem mond el senkinek, mert... - pillantottam a lányra, aki nagy szemekkel bámult maga elé. - Nari? Jól vagy?

- Én... i-igen - nyelt egy nagyot, s szinte láttam, ahogy lecsúszik a gombóc a torkán. - Csak... nem gondoltam , hogy igazak a pletykák.

- Akármilyen perverz is, én sem hittem el, egészen addig, amíg tegnap a saját két szememmel nem láttam.

- Ezért hivatott az irodájába? - pislogott rám kíváncsian.

- Nem, már mondtam, hogy miről beszéltünk - válaszoltam, miközben átvettem a pólóm. - Ugye nem táplálsz gyengéd érzelmeket felé? - húztam fel az egyik szemöldököm, majd felvettem a szoknyám és a cipőm is.

- D-dehogy - kapta fel a fejét Nari. - Miért táplálnék gyengéd érzelmeket a matek tanárom felé? Ez hülyeség.

- Nézd - csüccsentem le mellé. - Megértem, ha úgy érzel iránta. Én se terveztem, hogy beleszeretek Dr. Kimbe, csak azt mondom, hogy Jongin-ssi nem a legjobb választás, most már te is tudod, hogy milyen.

- De én nem érzek iránta semmit, Soojung! - kiabálta, miután felállt.

- Jól van, nyugi - tettem magam elé a kezem védekezve. Összepakoltam a tornazsákom, majd a hátamra kaptam a táskám. - És mi van azzal a fiúval a gólyatáborból?

- S-semmi. Nem beszéltünk azóta.

***

Dél volt, mire hazaértem. Anya még dolgozott, ezért magamnak csináltam ebédet. Elővettem a matek könyvem, majd leültem az étkezőbe, hogy átnézzek néhány feladatot. Próbáltam koncentrálni, de egyfolytában az orvosi szobában történt események jártak a fejemben. Nem akartam rá gondolni, de képtelen voltam a matekkel foglalkozni, ezért becsuktam a könyvet, megettem a maradék kaját, és felmentem a szobámba.

Szedd össze magad Soojung, és kezdj neki tanulni! - Felálltam, majd kipakoltam mindent az ágyra. Hirtelen szemet szúrt a Mr. Kimtől kapott kis notesz. Kezembe vettem, és legyezgetni kezdtem magam vele. Ha másra ne, legalább erre jó. Kinyitottam a füzetem és átolvasgattam azokat a feladatokat, amiket tegnap oldottunk meg. Azt mondta, hogy ilyesmik lesznek a tesztben. Legalább, ha néhányat megtudnék csinálni, meglenne a hármas.

Végül az egész délutánt a füzetem társaságában töltöttem. Volt olyan feladat, ami egész egyszerűnek tünt, és volt olyan is, amibe teljesen belegabalyodtam. Este, tizenegykor feladtam, és lefeküdtem aludni.

Hamar reggel lett, és nem akartam kikelni az ágyból. Rettentő gyomorgörcsöm volt, eszembe se jutott, hogy reggelizek, így miután rendbe tettem magam, leültem, hogy átnézzem a tegnap este tanultakat.

Nem Igaz! Egész délután tanultam, és semmire sem emlékszem! - ordította az elmém kétségbe esve. A puskázás lehetősége meg sem fordult a fejemben, mert tudtam, hogy Mr. Kim azonnal kiszúrt volna, így egyetlen segítségem maradt: Nari.

Gyorsan teltek az órák, meglepően gyorsabban a szokottnál. így volt ez, amikor az ember nem akart megcsinál valamit. Észre sem vettem, és máris becsengettek matek órára. Néhány másodperccel később meg is jelent Mr. Kim az ajtóban.

- Szép napot mindenkinek - köszönt vidáman, mire egy gyilkos tekintettel illettem, de sajnos nem látta. - Remélem, sikerült felkészülni a dolgozatra - nézett körbe, majd egy adag papírral elindult a padok között.

Miután kiosztotta a teszteket, átolvastam az egész feladatsort. Találtam benne néhány ismerős példát, de a legtöbbről fogalmam sem volt. Hiába tanultam végig az előző délutánt, nem sok minden maradt meg, mert egyfolytában Dr. Kimen gondolkodtam. Miért kellett neki is pont most felkavarnia az érzéseimet? Nagyot nyeltem, majd a kezembe vettem a tollat, és felírtam a nevem. Felpillantottam: mindenki lehajtott fejjel, szorgosan írogatott, míg én csak bámultam ki a fejemből. Mr. Kim az asztalnál ült, néha lenézett az előtte lévő papírokra, de inkább a diákokat figyelte. Mikor összetalálkozott a tekintetünk, elmosolyodott. Biztos jól szórakozott rajtam. A szemét.

Felsóhajtottam, majd visszafordítottam a figyelmem a feladatokra. Összesen 25 volt, amit a dupla óra alatt kellett megoldanunk.

Az első negyed órában csak ültem, és próbáltam rendezni a gondolatokat, számításokat, matematikai egyenleteket a fejemben. Miért nem jut eszembe semmi? Használd az agyad Soojung! - kiabálta egy aprócska hang bennem. Becsuktam a szemem, de megbántam, mert a képletek helyett Dr. Kimet láttam magam előtt. A mosolyát, a csillogó szemeit. Nem hiszem el, hogy még ilyenkor is róla fantáziálok... Nem vagyok normális.

Hiába teltek a percek, nem akartam felnyitni a szemeim. Szívesebben figyeltem Joonmyun-ssi arcát, mint a hülye feladatokat.

- Khm - hallottam meg egy köhintés magam mellőle, mire azonnal felnyíltak a pilláim. - Miss Ahn, nem hiszem, hogy most kellene aludnia. Több mint félóra eltelt, és még semmit sem írt a papírra - nézett rám Mr. Kim egy gúnyos mosoly kíséretében. - De ha nem szeretne érettségizni, akkor máris beadhatja, hogy leosztályozzam.

Szerettem volna visszavágni, de egy hang sem jött ki a torkomon. A teremben lévő diákok szeme egy pillanatra rám szegeződött, majd mindenki visszatért az íráshoz.

Megszorítottam a tollat, és írni kezdtem. Minden hülyeséget levéstem, ami eszembe jutott, de rettentően zavart, hogy Mr. Kim felettem állt és egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. Hallottam, ahogy kuncog egyet, majd lassan tovább sétált, mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.

Szemem sarkából figyeltem, ahogy hátra megy, és mikor látó körön kívül kerültem, gyengéden belerúgtam Nari bokájába.

- Segíts - suttogtam halkan.

- Miss Ahn! - szólalt meg figyelmeztetően Mr. Kim. - Azt hiszi süket vagyok?

Ilyen nincs! Ez az ember teljesen rám van kattanva. Lassan már levegőt sem vehetek?

Hátra fordítottam a fejem. Mr. Kim a falnak támaszkodva figyelte az osztályt. Hátulról beláthatott mindenki padjába, s csak ekkor jutott eszembe, hogy oda raktam a naplóm. De ha most benyúlok, hogy kivegyem, azt fogja hinni, hogy puskázni akarok.

- Üljön át oda - bökött a fejével a tanár asztal felé.

Megforgattam a szemem, majd megmarkoltam a papírt és a tollat, mielőtt a helyére ültem. Tekintetem elidőzött az asztalon, és abban reménykedtem, hogy Mr. Kim nyitva hagyta az egyik könyvet, hogy puskázhassam, de sajnos nem. Egy számológép volt előttem, néhány ceruza, és üres papírok. Innen már nem kérhettem segítséget, Mr. Kim pedig a terem másik végéből egyfolytában engem bámult.

Vettem egy nagy levegőt, és kizárva minden felesleges gondolatot a fejemből, ismét írni kezdtem. Nem tudom, mennyi idő telt el, de legalább három feladatot sikerült megoldanom a huszonötből.

Az ajtó feletti órára pillantottam. Kettőkor csengettek ki a dupla óráról, és most fél kettő volt, tehát maradt még félórám. Örültem, mert hamarosan vége ennek a szenvedésnek, de szörnyen elkeserített a tudat, hogy még a kettes szintet sem értem el. Mit csináljak? Legalább még hét feladatot meg kellene oldanom, hogy hármast kapjak.

Egyre idegesebb lettem, ahogy teltek a percek. Tekintetem Mr. Kim és a papírom között járt. Aztán egyszer csak eszembe jutottak Nari szavai:

- Én csak azt mondom, hogy senkinek sem lenne ellenére ágyba bújni vele, és... tudod, ha tényleg jelentkezni akarsz arra az egyetemre, ahová elengedhetetlen a kitűnő átlag, akkor talán... 

Megráztam a fejem. Miért gondolok erre? Kizárt! 

- Az ötösért sokkal többet kell tennie - visszhangzott a fejemben Jongin-ssi tegnap előtti mondata.

Beharaptam a szám, miközben Mr. Kimre pillantottam. Vajon mit értett a sokkal több alatt? 

Képes lennék lefeküdni vele az ötösért? - tettem fel magamban a legfontosabb kérdést. Mindig is olyan embernek akartam adni a szüzességem, akit szeretek. Például Kim Joonmyunnak. De a tegnapi után elég nyilvánvaló volt, hogy nem kér belőlem. 

Ezzel szemben Mr. Kim bárkit, bárhol megdugott volna. És Narinak igaza volt, ki mondana neki nemet? Olyan szexi volt, most is, ahogy ott állt a fehér ingében, a feszülős fekete nadrágjában, keresztbe tett lábakkal, zsebre dugott kezekkel, a falnak támaszkodva. 

Behunytam a szemem, és akaratom ellenére is eszembe jutott, amit a mosdóban láttam. Fekete, izzadt tincsei, amelyek a homlokához tapadtak, vágytól csillogó szemei, és önelégült, gúnyos mosolya.

Már csak a gondolattól bizseregni kezdett az alfelem.

Jézusom! - ráztam meg a fejem. Hogy gondolhatok ilyenekre? Mr. Kim az utolsó ember, akivel lefeküdnék. Teljesen elment az eszem. Annyira kétségbe estem, hogy már róla fantáziálok. 

Lehet, hogy összetörte a szívem, de én még mindig Kim Joonmyunt szerettem, és úgy éreztem, megcsalom, amiért ilyeneket gondolok Mr. Kimről.

- Tíz perc - közölte Jongin-ssi, miután az órára pillantott.

Basszus. Elfantáziáltam húsz percet, ahelyett, hogy a feladatokat oldanám. 

Az idegességtől hasogatni kezdett a fejem, és szinte hallottam az óra kattogását. Meg fogok bukni, meg fogok bukni - ismételgettem magamban. Nem lehet, különben lőttek az egyetemnek. Gyerünk, Soojung, találj ki valamit.

Talán Mr. Kim nem olyan rossz ember, lehet csak a tanárokkal csinál ilyet, hiszen velem is rendes volt az irodában, még a jegyzetfüzetét is nekem adta. Kizárt, hogy mocskos dolgokat művelne velem. 

Nagy levegőt vettem és megfordítottam a papírt. Ez volt az utolsó lehetőségem. 

Remegő ujjam közé vettem a tollat, majd írni kezdtem. A szívem hevesen dobogott, és elég akartam elhinni, hogy ezt teszem. Én, aki mindig is a becsületesség híve volt.

- Egy perc - jelentette be Mr. Kim, mielőtt elindult volna vissza az asztalához, vagyis hozzám.

Gyorsan befejeztem a mondatot, majd még egyszer átolvastam:

"Mr. Kim, nem tudtam felkészülni a dolgozatra, de bármit megteszek, ha átenged. Ha kell, egész nap matekozni fogok, lemosom a kocsiját, kitakarítom a házát, bármit megteszek, csak engedjem át, kérem."

Elment az eszem! Vissza olvasva, totálisan hülyének éreztem magam. Mr. Kim vagy kinevet és ráír egy nagy egyest, vagy először rá írja az egyest, és megmutatja az igazgatónak, én pedig végleg elbúcsúzhatok az egyetemtől. Már épp összeakartam firkálni, hogy kiolvashatatlan legyen, amikor Mr. Kim megállt felettem. Mielőtt még bármit tehettem volna, gyorsan megfordítottam a papírt, hogy ne lássa. Végül is mindegy, így is, úgy is egyest fogok kapni.

- Befejezte, Miss Ahn?

- Be - motyogtam, majd anélkül, hogy ránéztem volna elé toltam a papírt.

- Hmm - mondta, miután elvette, s imádkoztam, hogy ne fordítsa meg. Szörnyen kínos lett volna. Nem érdekel, ha elolvassa, csak ne akkor tegye, amikor itt vagyok.

Hál'istennek megszólalt a csengő. Azonnal felpattantam, és a helyemre siettem. Bedobtam a tolltartóm a táskámba, majd elindultam az ajtó felé.

- Soojung, várj meg! - kiabált utánam Nari. Megálltam és az ajtónak támaszkodtam, míg Nari elpakolta a cuccait. Egy utolsó pillantást vetettem Mr. Kim felé, aki a dolgozatokat rendezgette. Valószínűleg észrevette, hogy figyelem, mert azonnal felkapta a tekintetét, és körbe pillantott. Egy önelégült mosoly jelent meg az ajkain, mikor észrevett. Megforgattam a szemem, és inkább hátat fordítva vártam Narira. 

- Hogy sikerült a teszt? - kérdezte, miközben a folyosón sétáltunk.

- Nem jól - hajtottam le a fejem. - Az az érzésem, hogy megfogok bukni.

- Nem hiszem - küldött felém egy biztató mosolyt barátnőm. - Lehet, hogy Mr. Kim szigorú, de nem buktatna meg. Higgy nekem!

- Én pont az ellenkezőjét gondolom - rántottam meg a vállam. Úgy döntöttem, inkább nem mondom el Narinak, hogy mit írtam a lap hátuljára, nem akartam, hogy azt gondolja, csalok. 

Miután hazaértem, nem volt kedvem semmihez, azonnal bedőltem az ágyba. Annyira kimerültem, hogy elég volt egy pillanatra lehunyni a szemeim, már aludtam is.

Egészen reggelig fel sem keltem, úgy átaludtam a délutánt, és az éjszakát, mint Csipkerózsika. Ráadásul már megint hülyeséget álmodtam. Hasonló volt az előzőhöz, annyi különbséggel, hogy most nem volt bekötve a szemem, és láttam a férfi arcát, de nem emlékeztem rá, hogy ki volt. Az egyetlen dolog, ami megmaradt, hogy szemüveget viselt. Míg tussoltam egyfolytában ő járt a fejemben. Biztos voltam benne, hogy vagy Joonmyun-ssi vagy Jongin-ssi lehetett, mindkettőjüket láttam már szemüvegben, mindkettőjük ugyanazt a parfümöt használta, és hasonló hangjuk is volt. 

Aztán eszembe jutott Dr. Kim. Mióta haza küldött az iskolából, nem is láttam. Vajon haragszik rám? Ezen túl mindig kellemetlen lesz, ha találkozunk? Annyi kérdés sorakozott a fejemben, hogy belefájdult az agyam. 

Következő gondolatom a matek teszt volt. Féltem a mai naptól, mert ismerve Kim Jongint, már biztos kijavította a teszteket. A három év alatt mindig szorgalmas volt, napi szinten dolgozott. Talán ez volt az egyetlen dolog, amit tiszteltem benne: a munka iránti szorgalmát. kevés tanár mondhatta el magáról, hogy olyan sokat dolgozik, mint ő. 

Tussolás után átöltöztem a másik szett egyenruhámba, és egész korán indultam el az iskolába. 

***

- Kijavítottam a tegnapi teszteket - mondta Mr. Kim, ahogy elővett egy köteg papírt a táskájából. - Az osztály többsége sikeresen átment. Nekik gratulálok. Akiknek nem sikerült, azoknak év végéig korrepetálásra kell járniuk Mr. Oh-hoz minden szerdán délután négytől ötig - fejezte be, majd elindult, hogy kiossza a teszteket.

- Látod - bökött oldalba Nari. - Mondtam, hogy senkit sem fog megbuktatni.

- Nagyszerű, helyette itt kell töltenem minden szerda délutánom - forgattam meg a szemeim. Néhány másodperccel később Mr. Kim megállt mellettem, és letette a dolgozatom az asztalra.

- Gratulálok, Miss Ahn - mosolygott rám kajánul.

Összevontam a szemöldököm, majd a kezembe vettem a papírt, és megfordítottam.

Egy ötös díszelgett a lap közepén, közvetlenül az üzenetem alatt.

"Bármit? Óra után várom az irodámban!"

A lélegzetem is elakadt, ahogy felolvastam magamban Mr. Kim válaszát. Megdörzsöltem a szemem, hogy jól látom-e, de az tényleg egy ötös volt. 

Nagyot nyeltem, és hirtelen megbántam az egészet, mert Jongin-ssi mosolya után nagyon rossz érzésem támadt, és féltem, hogy esetleg valami olyat fog kérni, amit nem tudok vagy nem szívesen fogok teljesíteni. 

- Na, hogy sikerült? - hajolt közelebb a barátnőm, de gyorsan elhúztam előle a papírt. 

- H-hármas - hazudtam. 

- Megnézhetem? - kérdezte, mire azonnal megráztam a fejem. 

- N-ne... tele van firkálva, alig lehet kiolvasni a megoldásokat, csoda, hogy Mr. Kim el tudott rajta igazodni - fújtam ki a levegőt idegesen. 

- Ó, rendben - vonta fel az egyik szemöldökét Nari, mintha nem hinne nekem. 

- A tiéd milyen lett? 

- Ötös - tolta elém a lapot. 

- Gratulálok. 

- Én is neked. Ez azt jelenti, hogy még sem kell korrepetálásra járnod.

Nem. Helyette valami sokkal rosszabb vár rám - gondoltam magamban, miközben Mr. Kim sétáló alakjára pillantottam. 

Matematika után irodalom következett az osztályfőnökkel, de gyorsan elment. Túl gyorsan. Ez volt az első alkalom, hogy azt kívántam, bárcsak örökké tartana, mert nem akartam Mr. Kim irodájába menni. Így mikor kicsengettek, remegő ujjakkal pakoltam be a táskámba. 

- Mehetünk? - kérdezte Nari.

- Ö... menj csak előre - intettem neki. - Nekem még dolgom van... a - gondolkodtam el. - Beszélnem kell az angol tanárral.

Nem szerettem hazudni, de mostanában egyre többet kellett. 

- Értem, akkor hétfőn találkozunk - köszönt el tőlem Nari, én pedig megvártam, míg mindenki elhagyja a termet. Lassan felálltam a helyemről, a folyosón alaposan körbe néztem, de síri csend honolt. Mr. Kim irodájához mentem, de nem mertem bekopogni. Három év alatt egyszer sem jártam itt, erre az utolsó év első hetében másodjára állok az ajtaja előtt. 

Vajon mit szólna, ha megszegném az ígéretem? Vagy ennyire megbízik bennem? Nem akartam játszani a szerencsémmel, mert tudtam, ha nem megyek be, bármikor megváltoztathatja a döntését. 

Nagy levegőt vettem, és halkan, de magabiztosan bekopogtam az ajtón. 

- Nyitva - hallottam mély, férfias hangját, mire lenyomtam a kilincset, és benyitottam a szobába.

Mr. Kim az asztal mögött ült. Fejét hátra döntötte a szék támlájának, lábait felpakolta a könyvek mellé, míg két keze az ölében pihent. 

Megdobbant a szívem, amikor rám emelte tekintetét. Furcsa fény csillant meg bennük. 

- Már kezdtem azt hinni, hogy nem jön el - mosolygott rám. 

Becsuktam magam mögött az ajtót, majd megálltam előtte. Nem akartam közelebb menni.

- Üljön le - biccentett a szék felé, miközben felállt. Remegő lábakkal sétáltam az asztal elé, és lassan helyet foglaltam. 

- Miss Ahn - köszörülte meg a torkát, ahogy mögém sétált. Nem láttam, de éreztem, ahogy közvetlenül a hátam mögött állt. - Ugye tudja, hogy amit tettünk csalásnak számít és nem helyes a többi tanulóval szemben. 

- Sajnálom, Mr. Kim - köhintettem. - Én csak...

- Nem kell magyarázkodnia. Szívesen adtam ötöst a kedvenc diákomnak - hajolt le mellém, hogy a fülembe suttoghasson. A négy év alatt talán először került hozzám ilyen közel, és ettől kirázott a hideg. Úgy éreztem magam, mint egy préda, aki önként sétált be az oroszlán barlangjába. 

Egyik keze hirtelen a vállamra csúszott és erősen megmarkolta azt. 

- De tudja... mindennek ára van. - Ajkai egész közel voltak a fülemhez, bőrömön éreztem forró leheletét, miközben ujjai egyre lejjebb siklottak. 

Megijedtem, és ellenkezni akartam, ellökni a kezét, de képtelen voltam megmozdulni. Egy részem élvezte ezt a kiszolgáltatottságot. 

- M-mit akar? - kérdeztem idegesen.

- Semmi olyat, amit nem szeretne - mondta, majd egy mozdulattal megfordított, így szembe kerültem vele. A szék karfájának támaszkodott, körülbelül tíz centi választott el tőle. 

Nem mertem a szemeibe nézni, ezért inkább a földet kémleltem. 

Hirtelen elkapta a derekam, és felállított, egy könnyed mozdulattal kirúgta alólam a széket, ami a kerekeknek köszönhetően messzire gurult, majd neki nyomott az asztalnak. Felültetett, lábaimat szétnyitotta, hogy közéjük férkőzhessen, ujjai pedig besiklottak a szoknyám alá, és combom két oldalán állapodtak meg.

Olyan gyorsan történt az egész, hogy nem tudtam reagálni. Minden porcikám remegett, a józan eszem ellenkezni akart, de a szívem dübörgése elnyomta a fejemben ordítozó hangokat. 

Utáltam Mr. Kimet, most mégis itt ültem előtte, szétnyitott lábakkal, miközben ő a combomat simogatta. 

Mi a franc van velem? Bárcsak Joonmyun-ssi állna előttem, bárcsak ő nézne rám ilyen vágyakozó szemekkel. 

Megköszörültem a torkom, és szólni akartam, de mielőtt megtehettem volna Jongin-ssi olyan sebességgel csókolt meg, hogy egy hang sem jött ki a számon. 

Nyelve azonnal utat talált ajkaim között, egyik kezét elvette a combomról, és a hátam mentén felvezette ujjait egészen a tarkómig, ahol tincseimbe markolt, hogy közelebb vonjon magához. 

Ösztönösen hunytam le pilláim, nem igazán tudtam, mit tegyek. Dr. Kimmel nem ilyen volt. Csak épphogy hozzáértem ajkaihoz. De Jongin-ssi ficánkoló testrészétől kirázott a hideg. Furcsa és szokatlan volt, de azt akartam, hogy folytassa. 

Beszívta alsó ajkam, és ráharapott. Ez a mozdulata a legelső álmomra emlékeztetett. Míg nyelve forró csatát vívott számban, két kezével megragadta az ingem, és lassan ki gombolta a legelső gombot.

Atyaég. Ő most meg akar...? 

- Mhh... Mr. Kim - toltam el magamtól. - Hagyja abba! 

- Azt mondta, bármit meg tesz - vigyorgott rám. - Vagy az zavarja, hogy nem Dr. Kim vagyok, hm? 

- Ezt meg...? - pislogtam rá meglepetten. 

- Honnan tudom? - fejezte be a kérdésem. Ellépet tőlem, majd az asztal egyik fiókjához sétált. Figyeltem, ahogy kinyitja, és kivesz belőle valamit. 

- Ebből - mondta, miután az asztalra dobta a naplómat. 

A szemeim elkerekedtek, és azt hittem leszédülök az asztalról. 

- A padban felejtette csütörtökön - sétált vissza hozzám. - Milyen aranyos, hogy ilyen reménytelenül szerelmes Joonmyunba - nevetett, miközben a fülem mögé simított egy hajtincset. 

Kétségbeesve néztem rá, remegett a szám és úgy éreztem, mindjárt elsírom magam. Nem hiszem el, hogy képes volt bele olvasni a naplómba. Még szerencse, hogy csak egy bejegyzés volt benne. 

- De ne aggódjon, mivel Kim Joonmyun és én testvérek vagyunk - hangsúlyozta ki a testvérek szót. - Így egész jól jár velem. 

- M-mi? 

Alig hittem a fülemnek. Kim Joonymun és Kim Jongin testvérek? Hogy... hogy lehetséges ez? Miért nem tudtam erről? Semmi jelét nem mutatták. Sosem láttam őket együtt, s habár külsőleg hasonlítottak egy picit, és ugyanazt a vezetéknevet viselték, semmi közös nem volt bennük. 

- Jól hallotta, Miss Ahn - nevetett. - Az Ön kedves és aranyos Dr. Kime az én bátyám. Hát nem vicces? 

- Ezt nem hiszem el... - motyogtam magam elé. 

- Azt hisz, amit akar. - Kezei ismét a combomra csúsztak. - De mindegy. Nem azért vagyunk itt, hogy erről beszéljük. Játszani akarok - nyalta meg a szája szélét. - Forduljon meg! - utasított. 

Nagyokat pislogtam, még mindig képtelen voltam felfogni az imént hallottakat, ezért, mikor Mr. Kim látta, hogy nem mozdulok, megfogta a derekam és megfordított. Egyik kezével lenyomta a felsőtestem az asztalra. 

- Maradjon így - mondta, miközben az asztalához sétált. Nagy szemekkel figyeltem, ahogy kihúz egy másik fiókot, és elővesz belőle egy pálcát. Nagyot nyeltem, mikor hosszú, vékony ujjait végig vezette a fehér rúd mentén, majd a saját tenyerébe csapott vele. 

Elmosolyodott ijedt arcomon, aztán lassan visszasétált mellém. Letette a pálcát az asztalra, és egyik lábával kijjebb tolta a bokámat. Kis terpeszben álltam előtte, miközben a könyökeimen támaszkodtam meg. Éreztem, ahogy megfogja a szoknyám végét, és lassan felemeli az anyagot, hogy szabaddá váljon a fenekem. 

Most arra készül, amire gondolok?

Hátra pillantottam vállam felett, Mr. Kim épp a bugyimat bámulta, arcán perverz mosoly ült. Egyszer csak leguggolt mögém, és hideg tenyerével végig simított a lábamon, először a külső részén, majd áttért a belső részekre is. Ujjait felvezette a bugyim szélére, és egy hirtelen mozdulattal lehúzta azt a térdemig. 

Majdnem felsikkantottam, és összezártam a lábaim, ahogy megéreztem a légkondiból áradó hűvös szellőt meztelen bőrömön. 

- Ne szégyenlősködjön - pillantott rám Mr. Kim. - Láttam már ilyet.

Ebben biztos vagyok, te perverz. 

Elfordítottam az arcom, és az járt a fejemben, hogy mi tévő legyek. Az izgalomtól nem tudtam józanul gondolkodni, mert ha az eszemre hallgattam volna, be sem jöttem volna az irodába. Sőt, fel sem írtam volna azt a hülyeséget a papírra. Akkor az érdekeim vezéreltek, most pedig a kíváncsiság, a vágy és némi csalódottság. Kim Joonmyun lerombolta az önbizalmam, ezért szembe kellett néznem egy ismeretlen érzéssel. Az, hogy Mr. Kim így nézett rám, valamennyire elfelejtette velem, hogy visszautasítottak, és be akartam bizonyítani, - legfőképpen magamnak - hogy igenis kellek valakinek. 

Egy fájdalmas csattanás térített vissza a valóságba. Hátranéztem, és láttam, hogy Mr. Kim a pálcájával a kezében, szigorú tekintettel méreget. Nagyot nyeltem, majd lassan szétnyitottam a lábaim, mire Jongin-ssi arca ellágyult, és egy elégedett mosoly jelent meg rajta. 

- Jó kislány - mondta, mielőtt szabad kezével megragadta a hajam, és magához húzott. A kellemetlen pozíció miatt vissza fordultam, hogy szembe kerüljek vele. Ujjai a nyakamra siklottak, és ajkaimhoz hajolt egy csókra. Nyelvével betört a számba, és az enyémmel incselkedett, de fogalmam se volt, hogy mit csináljak. - Nem csak a matekhoz nem ért, de még csókolózni sem tud - állapította meg gúnyosan. 

Éreztem, ahogy felforrósodik az arcom, és Mr. Kim szavai még inkább megerősítették, hogy mekkora ostobaságot követtem el az orvosi szobában, amikor megcsókoltam a testvérét. Még szép, hogy nem akar tőlem semmit. 

- Nem baj, lesz elég ideje megtanulni - kuncogott, majd visszafordított, és egy erőszakos mozdulattal, ismét az asztalra kerültem. Tenyerével a fenekemre csapott, a hangos csattanás bejárta az egész helységet. Ez nem olyan volt, mint Dr, Kimé, sokkal erősebb és fájdalmasabb, de tetszett. 

Fejemet az asztalra hajtottam, és vártam, hogy mi lesz Jongin-ssi következő lépése. Újabb csattanás hallatszott, majd ujjait belevájta a fenekembe, és lehajolt. Szétfeszítette a farpofáim, majd egyik ujját végig húzta köztük egészen a hüvelyem bejáratáig. 

- Hmm, imádom ezt a látványt - sóhajtott fel, majd felállt, és ismét kezébe vette a pálcát. Két nagy csapással illette finom bőröm, és ez sokkal jobban fájt a tenyerénél. Csípett, de kellemes bizsergés járta át a testem. 

Szégyelltem magam, fel sem bírtam nézni az asztalról. Kim Jongin, a perverz matek tanárom volt az első férfi, aki így látott. Legszívesebben elsüllyedtem volna. De meg kellett tennem az ötösért. Behunytam a szemeim, és Joonmyunt képzeltem magam elé. Rákoncentráltam, az illatára, a hangjára, a mosolyára, hátha így könnyebb lesz. 

Újabb csattanások törték meg a csendet, ezúttal a combomon, és azt képzeltem, hogy Dr. Kim áll a hátam mögött. Hamarosan bevezette a pálcát a fenekem közé, és végighúzta a szeméremajkaim között. Kissé elemelte, majd gyengéden megpöckölte vele a csiklóm, ami új, ismeretlen érzést váltott ki belőlem. 

Éreztem, ahogy elöntenek a nedveim. Hirtelen hatalmas vágy kerekedett úrra rajtam, de amikor eszembe jutott, hogy Kim Jongin a felelős érte, megborzongtam. 

Mikor egyik ujja besiklott a hüvelyembe, kipattantak a szemeim, és megpróbáltam összezárni a lábam, de nem engedte.

- Hű, de szűk - állapította meg. - Azt ne mondja, hogy még szűz, Miss Ahn? Ilyen szép pofival és kívánatos testtel... Csak nem a bátyámnak tartogatja a szüzességét? - kuncogott.

De! - ordította egy hang a fejemben, mire azonnal magamhoz tértem. Nem akartam oda adni magam Mr. Kimnek. Semmit sem akartam tőle. Teljesen felfordult a gyomrom. Mit művelek? Nekem csak Joonmyun-ssi kell. 

Forró könnyek gyűltek a szemembe. Úgy éreztem magam, mint akit teljesen megaláztak. 

El akartam húzódni Mr. Kimtől, amikor hirtelen lenyomta a hátam és tövig hatolt belém középső ujjával. Nem fájt, de nem is volt kellemes. Ficánkolni kezdtem, mire még erősebben tartott. 

- Nyugalom. Ez nem fog fájni - simított végig a hátamon, hangján éreztem, hogy mosolyog.

Megadtam magam, és mozdulatlanul feküdtem az asztalon. Lassan mozgatni kezdte ujját. Ki-be, ami először szokatlan volt, de hamarosan kellemes érzés váltotta fel. A bizsergés sokkal erősebb lett, Mr. Kim ujja pedig egyre könnyebben csúszkált hüvelyemben, ahogy egyre nedvesebb lettem. 

- Jó érzés, igaz? - hajolt a hátamra, és a fülembe suttogott. 

Szabad kezével belemarkolt a fenekemben, majd ismét rácsapott egy nagyot. Ezt ismételgette, annyiszor ütött meg, ahányszor belém hatolt ujjával. Percekkel később zsibbadni kezdett a farpofám, sajgott és csípet, de nem hagyta abba. Ujjaival begyorsított, én pedig valami furcsát éreztem a hasamban. 

- Olyan nedves, hogy síkosító nélkül is a magamévá tehetném. Élvezi, Miss Ahn? - kérdezte, miközben a hajamba markolt. 

Beharaptam a szám, mert képtelen voltam válaszolni. Csak nyögések és sóhajok hagytál el a torkom. 

Mr. Kim ujjai olyan gyorsan mozogtak bennem, hogy nem bírtam egy helyben maradni. Remegni kezdett a lábam, és akkora kéjt éreztem az alfelemben, mint még soha. 

- Ahh - nyögtem fel, mert nem tudtam tovább bent tartani. A gerincem megfeszült, a mellkasom elemelkedett az asztaltól, és egész testemen végigsöpört az orgazmus. 

Lihegve estem vissza a könyvek közé, miközben éreztem, hogy végig folyik combomon az élvezetem.

Mr. Kim kihúzta belőlem az ujját, és a cuppogó hangból ítélve - mivel nem volt erőm felnézni - lenyalogatta róla nedveimet. 

Alig tudtam összeszedni a gondolataimat, mert a következő pillanatban kopogás hallatszott, s valaki benyitott az irodába. 

- Ó, úgy látom, megérkezett a vendégünk.