4. Bejegyzés [part 5]

Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de arra eszméltem fel, hogy valami puha és meleg ér a hátamhoz. Azonnal kinyitottam a pilláim, kellett néhány pillanat, amíg eszembe jutott, hogy hol vagyok és mi történt velem. Az emlékek sok-sok képkocka formájában jelentek meg előttem: Jongin, a gyógyszerek, fényképek, az, amit amit velem tett, aztán Joonmyun, ahogy megfürdet, a csók, és végül Sulli.

Annyi minden történt néhány óra leforgása alatt, hogy belefájdult a fejem.

- Felébredtél, Csipkerózsika? - kérdezte Joonmyun mosolyogva, miközben az ablakhoz lépett, hogy besötétítsen.

Megtámaszkodtam a kezeimen, és felültem, csak ezután jöttem rá, hogy az ő ágyában fekszem.

- Elaludtam? - dörzsöltem álmos szemeim, és a kérdést követően egy hatalmas ásítás hagyta el a szám.

- Az egész utat végig horkoltad.

- Horkoltam? Nem is szoktam - néztem rá gyanakodva.

- Csak vicceltem - nevette el magát, s miután behúzta a függönyöket teljese sötétség lepte el a szobát. Megijedtem, amikor besüppedt az ágy közvetlenül mellettem, és Joonmyun odahajolva hozzám feloltotta az éjjeliszekrényen lévő kis lámpát. Amint felgyulladt a fény, mindketten elmerengve néztünk egymás szemébe. Tekintetem azonnal duzzadt ajkaira tévedt, de hamar kivertem a bűnös gondolatot a fejemből. - Keresek valami ruhát, amibe átöltözhetsz.

Egyetlen hang sem jutott el a fülemig, mert mozgó ajkain kívül képtelen voltam másra koncentrálni. Meg akarom csókolni. 

- Soojung? Figyelsz rám? - kérdezte aranyosan, majd látva zavaromat, hátrébb hajolt néhány centivel. - Hozok neked valami pizsamának valót, rendben?

- P-persze - bólogattam, s nagy szemekkel figyeltem, ahogy feláll, és a szekrényhez sétál. Kihúzott egy fiókot, kutakodott benne, majd elővett egy fehér pólót.

- Tessék - mondta, miután visszalépett hozzám és a kezembe nyomta a ruhadarabot. - Kimegyek, amíg átöltözöl.

- Ne! - csattantam fel határozottan, mire Joonmyun összevont szemöldökkel nézett rám. - Ú-úgy értem, elég, ha elfordulsz.

- Oké - bólintott, majd hátat fordított nekem. Gyorsan lekaptam magamról az inget és a melltartót, majd felvettem azt a darabot, amit az imént kaptam. Ugyanolyan illata volt, mint Joonymunnak, amitől kellemes melegség öntötte el az egész testemet. Csak a bugyit hagytam magamon, de a hosszú, fehér póló így is a combomig ért.

- Kész vagyok - jelentettem ki, miután összehajtogattam az egyenruhám, és a kis lámpa mellé helyeztem azt.

Joonmyun visszafordult, és egy halvány mosoly jelent meg az arcán, amikor meglátta rajtam a ruháját.

- Akkor... én kint leszek a nappaliban. Az ajtót zárd be - mutatott a zárban lévő kulcsra. - És csak akkor nyisd ki, ha megbizonyosodtál róla, hogy én vagyok. Nem tudom Jongin mikor ér haza, de így a legbiztonságosabb. Jó éjszakát - búcsúzott el.

- Joonmyun-ssi - szóltam utána, mire kérdően pislogott rám. - Nem maradnál velem még egy kicsit? - kérleltem.

- De - mondta mosolyogva, és odasétált hozzám. Nyeltem egyet, majd bebújtam a takaró alá, miközben Joonmyun leült az ágy szélére. - Még nem írtál sms-t - juttatta eszembe. Gyorsan megkerestem a telefonom, és bepötyögtem egy rövid üzenetet anyának, hogy ne aggódjon miattam, Narinál töltöm az ejszakát. A kijelzőn lévő órára pillantottam, mi szerint már fél kilenc is elmúlt, aztán visszaraktam a mobilom a helyére.

- Soojung - köszörülte meg a torkát Joonmyun. - Mi tett veled Jongin? - kérdezte kissé zavartan. - Bántott vagy?

- Nem akarok róla beszélni - közöltem érzelemmentes hangon, és elfordítottam az arcom, hogy ne kelljen rá néznem.

- Megerőszakolt, igaz? - Egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta. - Ez buta kérdés volt... Ne haragudj,

- Semmi baj - sóhajtottam a könnyeimmel küszködve. - Én csak... Nem így akartam... Azt szerettem volna, ha... - elakadt a szavam, mert nem tudtam, hogyan folytassam. De nem is volt rá szükség, mert Joonmyun arcán láttam, hogy mindent értetett. Hirtelen lehajolt, és egy gyengéd csókot nyomott az ajkaimra. Néhány pillanatig tartott csak, viszont ennyi is elég volt ahhoz, hogy megnyugtasson.

- Sajnálom - suttogta, miközben megtámaszkodott az egyik könyökén a fejem mellett. - Jobban kellett volna vigyáznom rád.

Nem bírtam ki, egyik kezem a nyaka köré fontam, és lehúztam magamhoz.

- T-tedd jóvá - súgtam a fülébe vágytól fűtött hangon. - El akarom felejteni, amit Jongin tett. Csak ma éjszakára - elkaptam a tekintetem arcáról, mert már következő mondatom gondolatától is zavarba jöttem - felejtsük el a többieket, és... és csináljuk azt, amire vágyunk.

Hirtelen elöntötte testemet a forróság, és amikor megéreztem Joonmyun tenyerét az arcomon, az bennem lévő még jobban felerősödött. Egyetlen érintéssel is képes volt megőrjíteni.

Önző vagyok. Csak magamnak akarom őt. 

Visszafordítottam a fejem, és miután elegendő bátorságot gyűjtöttem, mélyen a szemeibe néztem. Lassan közeledett felém, közben ujjaival kisimította a hajtincseket az arcomból, és gyengéden megcsókolt. Azonnal utat engedtem nyelvének, ami pillanatokon belül megtalálta az enyémet és vad csatába kezdett vele. Orromon keresztül kapkodtam levegő után, finom illata teljesen elbódított, szinte a fellegekben éreztem magam tőle. Ujjaimmal erősen kapaszkodtam ingébe, míg az ő keze egy percet sem tétlenkedtek, lassan besimított a "pizsamám" alá, megfogta a szélét, és egy könnyed mozdulattal felhúzta a mellkasomon.

Megszakította a csókot, és elhajolt tőlem, hogy megcsodálhassa a testem. A kis lámpa fényében láttam, ahogy arca kipirul és sokkal hevesebben veszi a levegőt, mint általában. Ez most mást volt, mint néhány órával ezelőtt a fürdőkádban, és meglepett, hogy mennyivel higgadtabban kezelte a helyzetet akkor. Szemeiben tiszta vágy csillogott, és olyan alaposan mérte végig a testemet, mintha a retináiba akarná égetni a látványt.

- Fogalmad sincs, hogy hányszor elképzeltelek már így - súgta halkan, és óvatosan rámarkolt az egyik mellemre. Visszahajolt hozzám, majd apró csókokat hintett a nyakamra. Szavaitól még forróbb lett felhevült testem és boldogsággal töltött el, hogy nem csak én fantáziálgattam róla perverz dolgokat. Lassan lenyúltam az inge aljához, majd alulról felfelé elkezdtem kigombolgatni a gombokat. Miután végeztem, szétnyitottam a ruhadarabot, és lesimítottam a vállain. A lélegzetem is elakadt, amikor elém tárult meztelen felső teste, ez volt az első alkalom, hogy így láttam. Összeszorítottam a fogaim, mert ennyitől képes lettem volna felnyögni. 

Joonmyun feltérdelt a lábaim között, és egy könnyed - számomra erotikus - mozdulattal megszabadult a felesleges anyagtól. Egymás arcát fürkésztük, miközben megfogta a nyakamig gyűrt pólót, és egyszerűen lehúzta rólam azt.

Valójában csak akkor tudatosult bennem, hogy mi fog történni, amikor lenyúlt a nadrágjához, és kínzó lassúsággal kicsatolta az övét. A nadrág cipzárjának hangjától kirázott a hideg, és éhes szemekkel figyeltem, ahogy lehúzza magáról a farmert. 

Ó, te jó ég. 

Visszahajolt, és rám ereszkedett felső testével, de csak annyira, hogy éppen hozzá érjen mellkasa a melleimhez. Egyik kezével végigsimított az arcomon, és egy biztató mosoly után ismét megcsókolta az ajkaim. Tenyerem a hátára csúsztattam, az ő bőre is felhevült akárcsak az enyém. Minden érintéséből érződött a vágy, olyan szenvedélyen csókolt, hogy teljesen elfeledkeztem magamról.

El sem hiszem, hogy ez történik. Annyiszor álmodtam már erről, és most végre itt voltam az ágyában, a karjai között. Hihetetlen. 

- Ahh! - egy apró, de annál kéjesebb nyögés hagyta el a szám, amikor megéreztem egyik ujját a nőiességemnél. Észre sem vettem, hogy mennyire benedvesedtem, de szinte átázott a bugyim. Mutató ujjával apró köröket rajzol a csiklómra a bugyimon keresztül, és a feltörő hangoktól elszégyelltem magam. 

Uh, nem is gondoltam, hogy ez ilyen jó érzés. 

Néhány másodperccel később egész kezét becsúsztatta a bugyim alá, és egy sokat sejtő mosollyal nézett rám. 

- M-mi olyan vicces? - kérdeztem szégyenlősen. 

- Semmi - kuncogott. - Csak azt hittem, nehezebb lesz felizgatni. 

Az arcom rákvörös lett szavaitól, és azonnal eltakartam magam. 

Miért kell ilyeneket mondania? Annyira zavarban vagyok. 

A következő pillanatban lehúzta rólam az utolsó ruhadarabot is, majd ledobta a pólóm mellé. 

- Szólj, ha fáj - mondta, és egyik ujját bevezette hüvelyembe, amitől felszisszentem. Elég nedves voltam ahhoz, hogy könnyen mozogjon bennem, de Jongin kínzása után szörnyen fájt az alfelem. Lehunytam a szemeim, és próbáltam ellazulni, kizárni a kellemetlen érzést. Nem akartam, hogy esetleg emiatt hagyjuk abba. 

Eközben Joonmyun a melleimhez hajolt, és apró csókokat hintett a bőrömre, néha megszívta vagy végig nyalt a felületem, majd bekapta a mellbimbóm, hogy azt kényeztesse. 

Felsóhajtottam, egyre jobban élveztem ujjainak mozgását, s habár még mindig fájt, lassan ismeretlen bizsergés lett úrrá az alfelemen. 

- Biztos, hogy ezt szeretnéd? - nézett rám kissé aggódva. - Nem akarok fájdalmat okozni. 

- Igen - bólintottam. - Akarom. 

Joonmyun feltérdelt, én pedig nagyot nyeltem, amikor megláttam az alsó nadrágjában lévő dudort. Hiába fantáziáltam róla annyit, élőben teljesen más volt. 

A szemeim elkerekedtek, és pislogás nélkül néztem végig, ahogy a nadrágjával együtt megszabadul az alsójától is. Egyszer csak ott térdelt előttem meztelenül, és képtelen voltam elkapni tekintetem merev férfiasságról. Az arcom teljesen felforrósodott, a hüvelyem pedig lüktetni kezdett. 

- Ha így bámulod, szégyenlős lesz - szólalt meg Joonmyun mosolyogva, mire azonnal elfordítottam az fejem. 

- B-bocsánat.

- Érintsd meg. - Egy határozott mozdulattal megfogtam a kezem, és ágaskodó férfiasságára nyomta a tenyerem. A meglepettségtől el akartam húzni, de sokkal erősebb volt nálam. Az ujjaim remegtek, sosem fogtam még senkinek, és fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Nem gondoltam volna, hogy Joonmyunnak van egy ilyen perverz oldala is. - Nézz rám! - utasított, mire ráemeltem a tekintetem. Az arckifejezésétől kirázott a hideg, de valami - talán a bennem lévő vágy - cselekvésre késztetett, így ráfontam ujjaim merev tagjára és lassan masszírozni kezdtem. 

Még jó, hogy egész nyáron ilyeneket olvastam. 

- Ugh... - Kéjes nyögés szakadt fel Joonmyun torkából, és lehunyta a szemeit.

Ha jobban bele gondolok, Sulli óta nem is volt senkije, biztos rossz lehetett visszafogni magát 3 évig. 

Ha nem is lehetünk együtt, azt akarom, hogy erre örökre emlékezzen. 

Miután sikerült rendeznem a gondolataimat, lehúztam magamhoz, de kezemmel továbbra is folytattam férfiassága kényeztetését, ezúttal gyorsabban és erősebben húzogattam rajta a kezem, amitől még keményebbé vált, szinte már lüktetett ujjaim között. 

Hosszú, forró csókot váltottunk egymással, miközben Joonymun kezei bejárták egész testemet. Néhány perccel később megszakította a kontaktust, és a szekrényhez mászott, hogy elővegyen egy óvszert. 

- Húzd fel rám - nyomta a kezembe a csomagolást. - Úgy sem figyeltél a felvilágosító órán... 

Beharaptam az ajkam, és ügyetlenül, de kibontottam a csomagot. Életemben először fogtam ilyen sikamlós anyagot, de sejtetem, mit kell vele csinálni, ezért oda illesztettem a csúcsát Joonmyun férfiasságához, és lassan legörgettem rajta a gumit. 

- Ügyes - ismerte el, majd egy hirtelen mozdulattal ledöntött az ágyra, és átölelt. - Szeretlek - súgta a fülembe érzéki hangon, amitől elkerekedtek a szemeim. Kimondta. Tényleg kimondta, hogy szeret. 

Egy apró mosoly jelent meg az arcomon, és magamhoz szorítottam a testét. 

- Nem hagyom, hogy még egyszer fájdalmat okozzon neked Jongin - puszilt végig az államon, közben egyik kezével lenyúlt a férfiassághoz, majd nedves bejáratomhoz irányította tagját. Felsóhajtottam, ahogy végighúzta néhányszor csiklómon, majd lassan és óvatosan elkezdett behatolni.

Összeszorítottam a szemeim a fájdalomtól, ezt bizonyára Joonmyun is észrevette, mert csókolgatni kezdett ott, ahol ért.

- Ha szeretnéd, hogy abba hagyjam, szólj - mondta határozottan, mielőtt kijjebb húzódott belőlem. 

Láttam rajta, hogy nehezére esik kontrollálni magát, de még így is az én érzéseimet részesítette előnyben. 

- Folytasd - köszörültem meg a tokrom, hogy kitisztuljon rekedtes hangom. 

- Biztos?

Egy bólintással válaszoltam, és belevájtam körmeim a vállába, ahogy visszanyomta vastag férfiasságát hüvelyemben. Ugyanaz a feszítő érzés járta át az alfelem, amit Jonginnál is éreztem, de ezúttal én is akartam. 

Hosszú fájdalmas percek telek el így, Joonmyun aggódva vizslatta az arcomat, és néha alig mozgott, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzon.

Hamarosan valami kellemes bizsergés futott végig a gerincem mentén, és a feszítő érzés is enyhülni kezdett. Igaz, nem múlt el teljesen, de sokkal jobban élveztem ezt az együtt létet, mint a délutáni kínzást. 

- Agh - sóhajtottam, amikor egy eddig ismeretlen pontomat találta el. 

- Jó? - nézett rám kéjes tekintettel Joonmyun, miközben egyre nagyobbakat lökött csípőjével. Olyan gyönyörű volt így, csapzott szőke hajjal, kipirult arccal, és izzadságtól csillogó bőrrel. 

Egyre hangosabb sóhajok és nyögések törték meg a köztünk lévő csendet.  Joonmyun begyorsított a tempón, és mielőtt még elérte volna a gyönyör, én voltam azt, aki először elélvezett. Egy eddig ismeretlen érzés lett úrrá rajtam, az alfelemet elöntötte a melegség, a hüvelyem lüktetni kezdett, és minden izmom megfeszült a beteljesedés pillanatában. Másodpercekkel később Joonmyun is felnyögött, egy pillanatra megremegett, majd lehunyt szemekkel csuklott rám. 

Egyikünk sem szólalt meg, mindketten éltető oxigén után kapkodtunk, s mikor sikerült valamennyire összeszedni magunkat, Joonmyun kihúzott belőlem, majd ledobta az ondóval megtelt óvszert a földre. 

- Elfáradtál? - kérdezte arcomat vizsgálgatva. 

- El - súgtam lehunyt szemekkel.

- Akkor aludj, Csipkerózsika - kuncogott, majd magunkra rántotta a takarót, és szorosan magához ölelt.   

***

Sötét volt, amikor felébredtem. Halk, egyenletes szuszogás hallatszott mellőlem, oda fordítottam a fejem, és amikor a szemem hozzászokott a sötétséghez, megpillantottam Joonmyun-ssi nyugodt arcát. Apró mosolyra görbült a szája, ami engem is mosolygásra késztetett. Mindketten meztelenek voltuk, és alig tudtam elhinni, hogy megtörtént. Joonmyun és én lefeküdtünk, és ez volt életem legjobb élménye. Teljesen megfeledkeztem a Jongin iránt érzett gyűlöletről, mintha kitörölték volna az emlékezetemből. Odahajoltam, és nyomtam egy puszit Joonmyun arcára, majd a telefonom kijelzőjére pillantottam. Még csak három óra múlt, de egyáltalán nem voltam fáradt. 

Azért keltem fel, mert pisilnem kellett, de gyorsan emlékezeteztem magam Joonmyun szavaira, miszerint nem szabadna elhagynom a szobáját, mert nem vagyok biztonságban.

A francba, nem bírom ki reggelig. Ha halkan megyek, úgy sem veszi észre senki. 

Gyorsan megkerestem a bugyim és a pólóm, magamra kaptam őket, majd az ajtóhoz léptem, de utoljára még visszapillantottam az ágy felé. Lehet, hogy fel kellene keltenem Joonmyunt? De annyira békésen alszik...

Felsóhajtottam, majd halkan lenyomtam a kilincset, az ajtó kinyílt, és at orrom hegyéig sem láttam, odakint is ugyanolyan sötétség uralkodott, mint bent. Ha feloltanám a villanyt, lehet felkelteném vele Jongint, feltéve, ha már haza ért. Holnap, illetve ma órája lesz, úgyhogy csak nem marad ki reggelig. De miért aggódok érte? 

Megráztam a fejem, hogy eltüntessem belőle a hülye gondolatokat, és a fal mentén elindultam a fürdőszobába. Minden nyugodt és csendes volt. Megkönnyebbültem, amikor elértem a fürdőszobát. Bezártam magam után az ajtót, és feloltottam a villanyt, de amikor megláttam Jongint a kád szélén, lehajtott fejjel, majdnem felsikoltottam. 

- Jézusom - kaptam a szívemhez, miközben az ajtónak dőltem. 

Jongin lassan felemelte a fejét, arcáról semmit sem tudtam leolvasni. Sápadt volt, a szemei vörösek, a szemöldöke és a szája vérzett, szörnyen nézett ki. 

Egyenesen engem nézett, én pedig képtelen voltam elkapni róla a tekintetem. 

- Jongin-ssi? - szólítottam meg, miután lenyeltem a torkomban keletkezett gombócot. - J-jól vagy?

- Mit csinálsz itt ilyen későn? - kérdezte, és egy beteges, gonosz vigyor jelent meg az arcán. - Áh, értem már - nevetett harsányan. - Jól szórakoztál Joonmyunnak? Megvigasztalt? 

Nem válaszoltam, mire megforgatta a szemeit, és felállt, de az első lépés után megingott, és a csapba kapaszkodva lerogyott a földre. Megijedtem, ezért gyorsan odarohantam hozzá, hogy felsegítsem. Láthatóan nem volt magánál, bűzlött az alkohol szagtól. Egyáltalán szabad innia ilyen erős gyógyszerek mellett?

- Mennyit ittál?  - néztem rá kíváncsian, és megfogtam a derekát, hogy felsegítsem a földről. 

- Mi közöd hozzá? - förmedt rám mérgesen. Más esetben féltem volna ettől az oldalától, de miután Joonmyun elmesélte mi történt velük, egy összetört, beteg embert láttam magam előtt, akinek segítségre van szüksége. 

- Vérzel - állapítottam meg, ahogy az arcára pillantottam, ami vészesen közel kerül az enyémhez. Szinte ajkaimon éreztem alkoholos leheltét. 

Lassan elcsoszogtunk az ajtóhoz, és óvatosan, úgy, hogy ne csapjunk zajt, bekísértem a szobájába. Nem volt elhúzva a függöny, így az utca lámpa kellő fényt biztosított ahhoz, hogy jól lássuk egymást. Leültettem az ágyra, majd én is helyet foglalat mellette. Magam sem tudom, miért maradtam, de nem akartam egyedül hagyni. 

Egy könnyed mozdulattal lekapta magáról a felsőt, amit a földre dobta, és kihúzta a fiókot, amiben a gyógyszereit tartotta. Kipakolt két dobozt, az egyik morfin, a másik amfetamin volt. 

- Joonmyun szerint nem szabadna szedned ezeket - köhintettem. 

- Áh, szóval mesélt a betegségemről... Most már te is tudod, hogy egy gyógyszer függő, depressziós állat vagyok, aki fiatal lányokat erőszakol meg. - Nem tudtam eldönteni, hogy nevet-e vagy sír, önkívületi állapotba került. - De sajnos az ő szarjai nem hatnak. Csak ezekkel tudom csillapítani a fájdalmakat - mondta, miközben kiöntött egy csomót a tenyerébe, legalább 3-3 darabot, és bevéve a szájába, lenyelte azokat. 

- F-fájdalmat? - pislogtam értetlenül. 

Jongin a kezébe temette arcát, majd frusztráltam a hajába túrt.

- Nem akartalak bántani, Soojung - szólalt meg hosszú percek után, és rám emelte könnyes szemeit. - De amikor meghallottam Joonmyun nevét, teljesen elborult az agyam.

Szavai őszintén hangzottak, és teljesen meglepett, sosem láttam még ilyennek. 

- Miben jobb Ő? Miért Ő kell neked? Van róla fogalmad, hogy én mit érzek? - összeszorította ajkait, és arcán egy dühös kifejezés jelent meg. 

- M-miről beszélsz? 

- Arról, hogy a gyógyszereken kívül te vagy az egyetlen, aki segíthet. Amikor megérintelek, megcsókollak, eltűnik a fájdalom, és egészségesnek érzem magam, de amikor látom, hogy nézel a bátyámra, úgy érzem 100 tabletta sem lenne elég ahhoz, hogy enyhítsem a fájdalmamon.

Sírt. Jongin-ssi sírt, én pedig képtelen voltam megszólalni, sosem láttam még ilyennek. 

- Én láttalak meg hamarabb. Nem hagyom, hogy Joonmyun téged is elvegyen - folytatta egyre ingerültebben, majd hirtelen elkapta a kezeim és lenyomott az ágyra. Felém hajolt, mire elfordítottam a fejem.

- Nem foglak átengedni neki, mert... - elakadt a lélegzete, és egy pillanatra lehunyta a szemeit. - Szeretlek - súgta nagyon halkan, aztán elengedte a kezem. 

Az ijedtségtől azonnal felpattantam, és anélkül, hogy hátra néztem volna, kirohantam a szobából. A szívem olyan hevesen kalapált, hogy a füleben hallottam a dobbanásokat. Hál' istennek nem jött utánam, de a biztonság kedvéért bekulcsoltak Joonmyun ajtaját, és vissza feküdtem mellé. Eddig sem voltam álmos, de ezután képtelen voltam elaludni. 

Mégis hogy? Miért? Mit értett azon, hogy szeret? Ha szeretne nem alázna meg minden alkalommal, amikor csak teheti. A gyógyszerek és az alkohol teljesen összezavarták az elméjét. Nem szerethet. Nem!