3. Bejegyzés [part 1]

2014. 09. 14. Vasárnap

Kedves naplóm,

Tegnap elaludtam az íróasztal felett, és nem fejeztem be a bejegyzést, de nem baj, legalább ma is írhatok valami izgalmasat.

Az orvosi vizsgálat után csalódottan ballagtam vissza a terembe. Nem olyan reakciót kaptam Dr. Kimtől, mint amilyenre számítottam. Igaz, megdicsérte a melltartóm, de nem ez volt a célom. Azt akartam, hogy annyira ellenállhatatlannak találjon az új fehérneműmben, hogy azonnal felrakjon az ágyra, a fogaival kapcsolja ki a pántokat, és ott helyben elvegye a szüzességem. Újra és újra, amíg véget nem ér a nap. Lehunytam a szemeim, és elképzeltem, mi rejtőzhet a fehér köpenye alatt. Nem tartozott az izmos, kigyúrt kategóriába, de biztos voltam benne, hogy szép kidolgozott felsőteste volt. Néha, amikor nadrágot és inget viselt, a fenekét és az ágyékát is megfigyeltem. A nadrágjában lévő dudor pedig arra utalt, hogy elég nagy a probléma. Mert annak a testrésznek nem a  nadrágban kellene lennie, hanem bennem. 

Felsóhajtottam, majd megráztam a fejem, hogy kiverjem belőle a mocskos gondolatokat. Ennyi is elég volt ahhoz, hogy átázzon a bugyim. Mit művelsz velem, Kim Joonmyun-ssi?

Miután felértem az emeletre, bekanyarodtam a termünkhöz vezető folyosóra. Lassú léptekkel haladtam, mert a rossz kedv és csalódottság miatt semmi kedvem nem volt az órához. 

- Ahh! Jongin-ah - ütötte meg a fülem egy magas női hang. Megtorpantam, és összeráncoltam a szemöldököm, miközben a hang irányába fordultam. Épp a tanári mosdó előtt álltam. Az ajtó nyitva volt, de csak résnyire, s mivel ezeket kulccsal zárták, biztos voltam benne, hogy innen jött ki a hang. 

Gyorsan körbe pillantottam, hogy meggyőződjek rajtam kívül senki más nincs a folyosón, majd közelebb léptem az ajtóhoz. 

- Uhh, ez az - hallatszódott újabb nyögés, ezúttal egy férfitől. Tudom, hogy nem kellene beleütnöm az orrom más dolgába, de eluralkodott rajtam a kíváncsiság. Halkan beljebb toltam az ajtót, és reménykedtem benne, hogy nem fog nyikorogni, mint a tanulók mosdója, mert akkor azonnal lebukom. Szerencsére nem rég olajozhatták meg, mert olyan halkan és könnyedén mozgott, mintha csak arra várna, hogy lépjek be rajta. 

Nagyot nyeltem. Az út nyitva állt előttem, és csak pár lépés választott el attól, hogy lássam, mit művelnek bent. 

- Igen, igen, igen - lihegett a nő, amit a nyitott ajtónak köszönhetően még hangosabban hallottam. Az már biztos volt, hogy valaki épp a kielégülés felé közeledett. A szerencsés. Ha belegondolok, hogy ez akár az én hangom is lehetne, miközben Dr. Kim keményen... Na jó, térjünk vissza a valósághoz.

Lábujjhegyen osontam be, és az előtér és mosdó közt lévő fal mögött húzódtam meg. Onnan tökéletesen láttam az egész helységet a tükörből. És ahogy végig siklott tekintetem a kézmosók mentén, a sarokban megpillantottam a hangforrását. Alig akartam hinni a szememnek. Az elválasztott wc kabinokkal szemben, a mosdó peremén a szőke hajú, biológia tanárnőm ült, míg a lába között Kim Jonging helyezkedett el. A nadrágja a bokájáig csúsztatva, inge pedig teljesen kigombolva, felfedve így barna mellkasát.

Pislogtam néhányat, hátha csak a képzeletem játszadozik velem, de a tükörből tisztán láttam perverz matek tanárom arcát. A szívem örült tempóban vert, s az agyam az súgta, hogy tűnjek el onnan azonnal, ám a lábaim még sem akartak megmozdulni. Mintha földbe gyökereztek volna.

Figyeltem, ahogy a biológia tanárnő átveti karjait Jonginon, míg lábait a dereka köré csavarta, hogy közelebb vonja magához. Hátra vette a fejét, és egyre hangosabb nyögések hagyták el a száját. Mr. Kim a csípőjébe markolt, nem tudom, eddig milyen sebességgel mozgott, de most mintha rákacsolt volna még egy fokozattal. Olyan gyorsan döfködte a szőke nőt, hogy képtelen voltam követni.

Rápillantottam, s meglepődtem az arckifejezésén. Sosem láttam még ilyennek ezelőtt. Néhány hajtincs a homlokához tapadt, ajkába harapott, miközben lefelé bámult. Olyan szenvedéllyel kefélte a tanárnőt, amit csak pornó filmekben lehetett látni.

Nagyot nyeltem, és éreztem, ahogy kiver a víz, de a legfurcsább az volt, hogy a látványtól még nedvesebb lettem. Kizárt! Kizárt, hogy felizguljak Mr. Kimre. Megráztam a fejem, és behunytam a szemeim. Eleget láttam, ideje volt távozni. Felnyitottam a pilláim, még utoljára a tükörbe néztem, s ekkor kihagyott egy ütemet a szívem. Mert Kim Jongin egyenesen engem bámult. Farkasszemet nézett velem a tükörben, és a száján egy önelégült, de gúnyos mosoly ült, mintha csak azt sugallná, hogy én leszek a következő.

Azonnal elkaptam a tekintetem róla és kiszaladtam a mosdóból, nyitva hagyva az ajtót magam után. Hát még is csak igazak a pletykák. Mr. Kim Joning szexuális viszonyt folytatott a tanárokkal és a diákokkal. Hogy fogok ezek után a szemébe nézni?

A mellkasomhoz kaptam, és próbáltam lenyugtatni magam, de ahányszor becsuktam a szemem, ő jelent meg előttem.

Undorító.

Gusztustalan.

Képest ezt művelni - nyíltan - az iskola mosdójában.

Néhány nagyobb sóhaj után sikerült lecsillapítani magam, és az alfelemben lévő bizsergés is elmúlt. Megigazítottam a ruhám, majd sietve visszamentem a terembe. Mikor beléptem, az összes szem rám szegeződött.

- Miss Ahn - szólított meg az osztályfőnök. - Már azt hittük lefelé menet eltörte valamijét, és kórházba kellett szállítani. Minden rendben? Olyan fehér, mint aki szellemet látott.

- N-ne, Seonsaengnim - bólintottam, mielőtt a helyemre sétáltam. Az utánam következő diák már fel is állt, és elindult a vizsgálatra.

Az osztályfőnök néhány másodpercig még gyanakvóan méregetett, majd visszafordította figyelmét az aktuális anyagra.

- Lapozzanak a 226. oldalra - mondta.

Elővettem az irodalom könyvet, és megkerestem az említett oldalt. Szemem sarkából Narira pillantottam, aki nagy szemekkel bámult rám. Valószínűleg arra várt, hogy elújságoljam neki a fejleményeket.

- Na, mi történt? - suttogta az egyik pillanatban, amikor nem figyelt az osztályfőnök.

Néhány másodpercre elgondolkodtam: elmondjam neki, amit a mosdóban láttam, vagy ne? Épp elég baj volt, hogy én szemtanúja voltam, jobb lenne, ha nem kevernék bele mást is, ezért úgy döntöttem, inkább hallgatok róla.

- Semmi - ráztam a fejem.

- Semmi? - kérdezett vissza értetlenül. - Nem is reagált semmit az új melltartód láttán? 

Egy hete, mikor vásárolni mentünk, beavattam Narit a tervembe, és ő volt az, aki kiválasztotta a melltartót. 

- De. Megdicsérte. Ezen kívül semmi más - próbáltam meggyőzően hangzani, és úgy látom bejött, mert Nari elhallgatott, majd visszafordult a tankönyve felé.

Az óra maradék húsz perce unalmasan telt, átismételtünk néhány tavalyi anyagot, a végén pedig megkaptunk az év első irodalom házi feladatát. 

- Milyen óra következik? - kérdeztem a szünetben Naritól. Még nem volt lehetőségem memorizálni az órarendet, és hiába pakoltam be a táskám tegnap este, nem emlékeztem rá.

- Matek - mondta csillogó szemekkel.

A gyomrom azonnal diónagyságúra zsugorodott, és az idegességtől remegni kezdett a lábam.

- M-matek? Ez biztos?

Tudtam, hogy nem kerülhetem el Mr. Megdugom-a-biológiatanárt-a-mosdóban-Kim óráját, de nem számítottam rá, hogy ilyen hamar lesz.

Ha nem lenne orvosi vizsgálat, akkor most eljátszanám a halálom, hogy kijuttassam magam ebből a kellemetlen helyzetből. De így nem sok értelmét láttam a színjátéknak.

Nagyot nyeltem, miközben elővettem a matek felszerelésem, ami egy könyvből, egy füzetből és a tolltartómból állt. A füzet hátát telefirkáltam, többek között olyan feliratokkal, mint az utálom Kim Jongint, pokolba a matekkal, ki az a hülye, aki érti ezt, és hasonlók. Még egy rajz is díszelgett a szövegek mellett. Jongin karikatúrája, amit megspékeltem két ördög szarvval, egy farokkal és egy vasvillával. Az egészet feketére színeztem, körülötte pedig piros lángok égtek, hogy türkőzem a belőle áradó gonoszságot. Ennyire figyeltem matekórákon.

- Hahó... Soojung? - legyezett előttem Nari, amivel sikerült visszazökkentenie a valóságba.

- Mi az? - pislogtam rá.

- Azt kérdeztem, hogy megcsináltad-e a házit?

- Milyen házit?

- Amit az utolsó órán adott fel Kim Seonsaengnim...

Erről teljesen megfeledkeztem. Egész nyáron eszembe se jutott a matek, abban a hitben éltem, hogy nincs semmilyen házi. Milyen naiv voltam.

- A-azt hiszem, elfelejtettem - húztam el a szám, miközben megvakartam a tarkóm. - L-lemásolhatom a tiéd, ugye?

- Le, de siess, mindjárt csengetnek - toltam elém a füzetét. Gyorsan átlapoztam, majd kérdően pislogtam rá.

- Melyik az?

- Mind.

- Mind? - csattantam fel kétségbe esve. - Jézusom, ezzel karácsonyra sem végzek. Az egész könyv házi volt?

- Majdnem. De igyekezz! Legalább kezd el, hogy lássa Mr. Kim, hogy foglalkoztál vele a nyáron.

- Nagyszerű - nyafogtam. Legszívesebben elsírtam volna magam. A következő, amit felvések a füzetem hátuljára, - nagybetűkkel - hogy Mr. Kim egy szadista állat.

Két példát sikerült lemásolnom csengetésig, ami máris elfoglalta az új füzetem első két oldalát. Ezenkívül volt még 325 másik...

Keresztbe tettem a lábaim, és reménykedtem, hogy nem engem fog felszólítani. Hátha ő is kínosnak találta a mosdóban történteket, és rám sem mer majd nézni. Add Istenem, hogy így legyen.

Nos, tévedtem, mert amint belépett a terembe, én voltam az első, akin megállapodott a tekintete. Hatalmas vigyor ült az arcán. Ezt a fickót cseppet sem zavarta, hogy alig félórája rajta kapta a diákja, amint a biológia tanárt dugja a női mosdóban.

- Jó reggelt, osztály - köszönt, miután letette a könyveit az asztalra. - Hogy telt a nyári szünet? - kérdezte mire mindenki bólogatni kezdett egy "jól, remekül, vagy nagyszerűen" kíséretében, míg én próbáltam a legkevesebb hangot vagyis semmit kiadni magamból.

- És magának Miss Ahn? - pillantott rám, miután észrevette a szótlanságom. - Látott valami izgalmasat? - mosolyodott el sejtelmesen.

Szinte hallottam, ahogy az agykerekeim mozgásba lendülnek, és próbálnak összetenni egy értelmes választ. Mit mondjak, mit mondjak? 

- Nem, Mr. Kim. Nem láttam semmit - válaszoltam undorral az arcomon.

Egy gyors és alapos pillantással végig mértem: ugyanaz a ruha volt rajta, mint korábban, annyi különbséggel, hogy most be volt gombolva az inge, és a nadrágja is a helyén volt. Tincsei megszáradtak, haja ápolt és fésült volt, mintha semmi sem történt volna.

- Akkor gondolom, egész nyáron a matek házi feladattal volt foglalkozott  - indult el felém. Kijelentését követően több osztálytársam is elcsodálkozott. Ezek szerint nem én voltam az egyedüli, aki nem készített házi feladatot. - Mutassa a füzetét - mondta, mikor a padomhoz ért.

Ez nem lehet igaz! Most szívat? - kiabáltam magamban, miközben remegő kezekkel a füzetemért nyúltam.

Nagyot sóhajtottam, majd kinyitottam az első oldalon. Mr. Kim elvette az asztalomról, és belelapozott.

Idegesen figyeltem az arcát, de semmilyen érzelmet nem láttam rajta.

- Nem szép dolog lemásolni valaki más munkáját - szólalt meg hirtelen.

- É-én nem... - tiltakoztam.

- Pedig nekem úgy tűnik. Eléggé összecsapott munka, látszik, hogy sietett, és a tinta is friss - nyomta egyik ujját a lapra, majd elvette, amin egy enyhe kék pecsét díszelgett. - Mit csinált egész nyáron?

Minden porcikám remegett a dühtől, a félelemtől, a megalázottságtól és az idegességtől. Szerettem volna felállni, és az egész osztály előtt bejelenteni, hogy Mr. Kim egy undorító disznó, aki szexuális kapcsolatot folytat a biológia tanárnővel, de nem volt rá bizonyítékom. Csendben, lehajtott fejjel hallgattam.

- Órák után várom az irodámban - súgta a fülembe, majd ledobta elém a füzetet és visszasétált a tanáriasztalhoz.

- Remélem a többiek mind megoldották a feladatokat, mert a következő órán, azaz csütörtökön tesztet iratok belőle, és, aki nem éri el a hármas szintet az előző évi anyagból, azt nem engedem érettségizni. Remélem, világos voltam - nézett körbe szigorúan.

Elsápadtam. Hogy fogok minimum hármast írni az egész tavalyi anyagból úgy, hogy szinte mindent elfejtettem, és lesz két napom felkészülni rá? Ez lehetetlen...

- Hé, ne aggódj - bökött oldalba Nari. - Ha szeretnéd, átmehetek hozzád, és segíthetek felkészülni - mosolygott rám kedvesen. Annyira irigyeltem őt, alig kellett tanulnia matekból, és mindig ötöst írt. - Plusz, ha megkéred Mr. Kimet, biztos segíteni fog. Ez a dolga.

- Kizárt! - morogtam. - Nem segít, csak ront a helyzeten.

- Ne légy már ilyen! Csak a javadat akarja.

- Miért véded ennyire? - csattantam fel, mire mindenki rám nézett.

- Van valami problémája, Miss Ahn? - kérdezte Mr. Kim.

- Semmi. Minden a legnagyobb rendben - hangsúlyoztam a szavakat magabiztosan.

- Akkor ismételjünk át néhány olyan példát, ami szerepelhet a dolgozatban. Miss Kim, fáradjon a táblához.

***

Három óra volt, mire véget értek az órák. Már indulhattam volna haza, de még be kellett mennem Mr. Kim irodájába. Rossz érzésem volt, és biztos voltam benne, hogy nem csak a matek háziról akar velem beszélni. 

Megálltam az ajtaja előtt, és nagy levegőket vettem. Gyerünk, Soojung, most még elfuthatsz. De előbb-utóbb szembe kell nézned a következményekkel. 

Kinyújtottam a kezem, és bekopogtam. Nem érkezett válasz, ezért remegő ujjaimat a kilincsre helyeztem, és lassan benyitottam. 

Mr. Kim az asztala mögött ült, éppen könyvet olvasott. Szemüveget viselt, amit sosem láttam még rajta, de be kellett ismernem, hogy még dögösebb volt így. 

Amint meghallotta az ajtónyikorgást, felpillantott. Levette a szemüvegét, majd letette a könyvet az asztalra. 

- Szép napot, Soojung-ssi - szólított a keresztnevemen. A hangjától libabőrös lettem. 

- Magának is Mr. Kim - biccentettem, miután becsuktam az ajtót.

Sosem jártam még az irodájában, ezért gyorsan körbe pillantottam. A helység egész tágas volt, a fehér falakat néhány kép tette hangulatossá. A jobb oldalon két könyves polc volt, a bal oldalon, az ablak alatt egy kanapé, míg középen az íróasztal, melynek belső oldalán Mr. Kim foglalt helyet. 

- Üljön le - pillantott az asztal másik oldalán lévő üres székre. Odasétáltam hozzá, kihúztam a helyéről, majd kissé feszélyezve leültem. - Őszinte leszek - könyökölt fel az asztalra, miközben közelebb húzódott hozzám. - Elég gyenge matekból, rosszak a tesztjei, nem figyel az órákon, mégis ötöst szeretne, hogy felvegyék az egyetemre, igaz?

Ezt meg honnan tudja?

- I-igen, Mr. Kim - bólintottam, és valamennyire megnyugodtam, amiért nem hozta fel a mosdóban történteket. 

- Akkor miért nem csinált házi feladatot? - húzta fel az egyik szemöldökét, amit irtó szexinek találtam. 

- E... E-elfelejtettem.

- Ha ennyire feledékeny, akkor írja fel. Tessék, ezt magának adom - tolt elém egy használatlan jegyzetfüzetet. 

Összeráncoltam a szemöldököm. Nem érettem a hirtelen hangulat változásait, egyik pillanatban egy perverz dög, a másik pillanatban egy szigorú tanár, most meg egész kedves. 

- Köszönöm - nyúltam érte, de valahogy úgy fogtam meg, hogy összeütközött a kezünk.

Ami rögtön feltűnt, hogy milyen finom és puha volt a bőre, sosem figyeltem meg a kezét korábban, de most gyorsan felmértem mekkora tenyere, és milyen hosszú ujjai voltak. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy ezekkel az ujjakkal szorította a biológia tanárnő derekát, ezért gyorsan elhúzódtam tőle. 

- Miss Ahn - köszörülte meg a torkát. - Én elmagyarázok minden feladatot, megmutatom hogy kell megcsinálni, de megtanulni maga helyett nem tudom. És ahhoz, hogy megtanulja, fontos megoldani a házi feladatokat. Érti? - kérdezte, miközben hátra dőlt a székében. - Őszintén, hányszor csinált házi feladatot az elmúlt 3 évben? 

Összeszorítottam a fogaim. Az igazat mondjam vagy hazudjak? 

- Nem sokszor - ismertem be halkan. 

- Látja, ezért nem tudok hármasnál jobb jegyet adni.

Várjunk egy pillanatot... Mr. Kim az én szavaimat használja? Mégis honnan a francból tudja, hogy... Lehet, hogy hallotta, amikor panaszkodtam Narinak?

- De a tesztekre mindig tanulok.

- Az kevés, Miss Ahn. Az ötösért sokkal többet kell tennie - mosolyodott el. - Komolyan mondtam, hogy nem engedem érettségizni azt, aki nem éri el a hármast a csütörtöki teszten.

- Értem.

- Elmehet.

- Köszönöm, Mr. Kim. Viszontlátásra - mondtam, miután felálltam és az ajtóhoz sétáltam. 

- Még valami, Miss Ahn - szólalt meg, mielőtt kinyitottam volna az ajtót. - Ami a mosdóban történt, maradjon a mi titkunk, rendben? - kacsintott, mire ledermedtem. 

- R-rendben - nyeltem egy nagyot, majd amilyen gyorsan csak tudtam, elhagytam az irodát. 

Miközben a folyosón sétáltam, eszembe jutott valami. Akár meg is zsarolhatnám Mr. Kimet. Azt akarja, hogy tartsam titokban a kis afférját? Oké. Én tartom a szám, ha cserébe ötöst kapok év végén. Ez nem tűnt rossz ötletnek, de hamar elvetettem, ahogy rájöttem, nincs bizonyítékom, és kétlem, hogy hinnének nekem. A francba.

A kezemben lévő kis jegyzetfüzetre pillantottam. A borítója sötét kék volt, és csíkos lapok voltak benne. Az orromhoz emeltem, hogy megszagoljam. Olyan illata volt, mint Mr. Kimnek. Ugyanazt a kölnit éreztem rajta, és furcsának találtam, hogy Joonmyun-ssi is ugyanezt használta. Az egyetlen különbség az volt, hogy míg Dr. kimen imádtam, addig Mr. Kimen utáltam ezt az illatot. 

Belelapoztam a füzetbe, teljesen üres volt, kivéve az utolsó oldal, amint egy ceruzával írt üzenet díszelgett. 

- Az enyém vagy - olvastam fel hangosan. - Ez meg mi? - csodálkoztam. Talán Mr. Kim írta bele, csak elfelejtette kitépni, mielőtt nekem adta? De lehet, hogy ő is kapta valakitől? Vagy ez egy üzenet nekem? 

Aztán bevillant a perverz mosolya a mosdóban. Kirázott a hideg, kitéptem a papírt, összegyűrtem, majd kidobtam a legközelebbi kukába. 

***

Másnap reggel szörnyen fáradtan keltem fel. Egész éjszaka matekot tanultam, mégis úgy éreztem, semmit sem tudok. Istenem, mi lesz így velem? Még csak három napja kezdődött az iskola, és holnap máris dolgozatot írunk. 

Letussoltam, felöltöztem és kifésültem a hajam. Mielőtt lementem volna a földszintre, megnéztem az órarendet. Hál'istennek nem lesz matek, viszont lesz tesi, ami a testiépségem kockáztatásával járt. Annyira nem bántam, mert ez egy újabb lehetőség volt, hogy láthassam Dr. Kimet. Elmosolyodtam, ahogy elpakoltam a tesifelszerelésem, majd leszaladtam, hogy megreggelizek. 

Az első óra biológia volt a kedves Miss. Leevel. Undorodva néztem, ahogy bejött az ajtón. Ő volt az egyetlen szőke hajú tanárnő az iskolában. Fiatal - talán 26-27 éves, és pokolian szexi. Tanárképző helyett, a Miss Korea versenyre is benevezhetett volna. A ceruza szoknyába bújtatott hosszú combjai és vékony dereka sok férfi szemet vonzott. Ráadásul biztos voltam benne, hogy minimum C kosaras melltartót hord. Ez teljesen lerombolta az önbizalmamat. Az arca karakteres volt, vastag ajkak, hegyes áll és nagy szemek, a szőke hajával pedig úgy festett, mint egy Barbie baba. Ha Mr. Kimnek ilyen nők jönnek be, akkor elég nagy elvárásai vannak. 

Gyorsan teltek az órák, nem történt semmi izgalmas. Testnevelés következett, és mivel szeptember elején még jó idő volt, kimentünk az udvarra. Itt is egyforma Sütött a nap, enyhe szél simogatta a fák lombjait. Ez volt az egyetlen olyan óra, amit külön tartottak a lányoknak és a fiúknak. Az utóbbi része a füves pályára ment focizni, míg a lányok a röplabda és a kosárlabda között választhattak . Mivel nem tudtunk dönteni, ezért a fele csapat kosarazni, a fele pedig röpizni ment. Egyetlen labdajátékot sem szerettem, mert mindegyikben futkosni kellett, ami megsokszorozta a baleset lehetőségének számát. De végül Nari és én is a röplabda mellett döntöttünk. Már csak azért is, mert ennek külön füves pályája volt, míg a kosérlabda az aszfalton zajlott, és nem hiányzott néhány horzsolás a csonttörés mellé. 

A füves pálya az iskola hátsó udvarán volt, itt ért véget az épület. Innen tisztán láttam az orvosi szoba ablakát. Nem egyszer fordult elő, hogy Mr. Kim már tudta, hogy megyek, mert épp látta az ablakból, ahogy elesek, vagy eltalálnak. 

Oda pillantottam, de sajnos be volt sötétítve. Eggyel feljebb a tanári volt, mellette pedig, ha jók a számításaim Mr. szadista Kim irodája. Tekintetem végigsiklott az ablakon, amit reluxa takart el, de mintha egy sötét alak állt volna mögötte. Behunytam a szemem, megráztam a fejem, majd ismét oda néztem, de ezúttal nem láttam senkit. Lehet csak képzelődöm?

Két négy fős csapatba álltunk fel. Én kezdtem a játékot, és egész ügyes voltam, amivel még saját magamat is megleptem. Az első tíz percet sikerült úgy végig játszani, hogy egyetlen sérülést sem szereztem. De egész végig olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne.

A játék felénél megálltunk pihenni, mindenki vízért rohant, míg Nari és én leültünk a fűbe az egyik fa alá. 

- Tényleg - csapta össze a kezeit izgatottan. - Mi volt tegnap Mr. Kim irodájában?

- Semmi különös - vontam vállat. - Azt mondta, tanuljak többet és oldjam meg a hülye házi feladatokat, ha ötöst szeretnék. Még egy jegyzetfüzetet is adott, hogy oda írjam fel. Gúnyolódik rajtam, a szemét. 

- Szerintem rendes volt tőle. Oda figyel a diákjaira. 

- Csak azt nem tudom, hogy honnan tudta meg, hogy egyetemre akarok menni - gondolkodtam el, miközben kinyújtóztattam a lábaim. 

- H-hát lehet csak tippelt - mondta Nari. 

- És az is csak tipp volt, hogy ötössel juthatok be? - fordultam Nari felé kíváncsian. 

- Lehet - válaszolt a füvet kémlelve. 

Már épp szólásra nyitottam volna a szám, amikor valami fájdalmasat éreztem a combomon. 

- Áú - kiáltottam fel, miközben oda kaptam. Egy hatalmas méh mászott rajta, amit azonnal lesepertem és felpattantam a fűből. 

- Mi történt? - állt fel Nari is.

Kezemet a combom belső felén tartottam, éreztem, hogy ég alatta a bőröm. 

- Megcsípett egy méh. Francba. Allergiás vagyok rá - mondtam szinte már kétségbe esve. 

Elvettem a tenyerem, és legalább egy egy centi átmérőjű piros gyűrű vette körül a csípést, amelynek közepén egy sötét pont volt. 

- Szólok Miss Leenek - nézett rám aggódva Nari. - Addig menj az orvosiba. 

Bólintottam, majd elindultam befelé. Nem fájt annyira, de elég kellemetlen volt, ráadásul pont érzékeny területen, a combom belső felén. 

Miután az orvosi szoba elé értem, bekopogtam, de nem vártam meg a választ, rögtön benyitottam. 

Dr. Kim az asztalnál ült, amint beléptem, rám pillantott. 

- Mi történt, Miss Ahn? - kérdezte, s mintha némi aggodalmat láttam volna a szemeibe. Másfél év után, már tudta, ha így nyitok be hozzá, baj van. 

- Megcsípett egy méh - mondtam, majd hirtelen megszédültem. - Allergiás vagyok rá. 

- Hol a csípés?

- A combomon - fordítottam ki a lában, hogy megmutassam a combom belsőfelét. 

- Elég csúnya - húzta össze a szemöldökét, majd felállt és a szekrényhez sétált. - Feküdjön az ágyra - mondta, miközben a fiókban kutakodott. 

Odabicegtem, és óvatosan felültem, majd felhúztam a bal térdem, így könnyen hozzá férhető volt a csípés. 

Néhány másodperc múlva Dr. Kim megjelent előttem, oda húzott egy széket, és leült. Mivel az ágy sokkal magasabban volt, így az arca pont szembe került a combommal. Ha nem lettem volna ennyire kétségbe esve, egészen piszkos dolgot jutottak volna eszembe. 

- Benne maradt a fullánk - állapította meg, ahogy megtapogatta kezével a duzzanatot. - Ez lehet picit fájni fog - pillantott fel rám komoly tekintettel, majd szabad kezével kifeszítette a bőrt, és egy csipesszel kihúzta belőle a fullánkot. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. 

- Hogy érzi magát? - állt fel, és visszasétált a szekrény felé. 

- Szédülök egy kicsit - motyogtam. 

- Adok egy kalcium injekciót, az megakadályozza, hogy súlyosabb legyen az allergiája. Feküdjön hasra, és húzza le a nadrágját. 

Nagyot nyelten, néhány pillanatig még figyeltem, mit csinál, aztán úgy tettem, ahogy kérte. Éreztem, ahogy az arcom felforrósodik, és ez nem az allergiám miatt volt. A párnába fúrtam  fejem, és két kezemmel lejjebb toltam a nadrágom és a bugyim. Aztán bevillant valami. Ez a tökéletes alkalom, hogy elcsábítsam, így fogtam, és letoltam a nadrágot a fenekem alá, a bugyimmal együtt. Arcomat oldalra fordítottam, hogy lássam Joonmyun-ssi reakcióját. Miután összerakta az injekciót, és felszívta a tűvel a kalciumot, felém fordult. 

Láttam, ahogy szemével egy pillanat alatt végigmér, és mintha egy kicsit meglepődött volna. 

Lassan elindult felém, miközben egy halvány mosoly játszadozott az ajkain. 

- Nem azt mondtam, hogy vegye le - mondta, miután az ágy mellé ért, és felült mellém. Fújt némi fertőtlenítőt a kiszemelt területre, majd egyik kezével kissé kifeszítette a bőrt, és óvatosan belém nyomta az injekciót. 

Fájt egy picit és csípett is, de az izgalom teljesen elvonta róla a figyelmem.

- Csak azt kértem, hogy húzza lejjebb a nadrágot - fejezte be a mondatot, majd egy vattát nyomott a tűszúrás helyére. - Ettől mindjárt jobb lesz - mosolygott rám, én pedig teljesen meglepődtem, amikor megfogta a bugyim két szélét, és ráhúzta a vattára a nadrággal együtt. Mikor végzett, játékosan a fenekemre csapott. - Itt maradhat, amíg jobban nem érzi magát. 

Visszafordultam, és csak akkor vettem észre, hogy milyen közel volt hozzám, amikor felültem. Mindössze néhány centi választott el minket. Szemeim elidőztek az arcán. Annyira jóképű volt, és annyi szeretet és gondoskodás áradt a szemeiből. 

Mosolyogva állta a tekintetem, én pedig kapcsoltam. Soojung, itt az idő. Most vagy soha. Légy bátor, és tedd meg! Gyerünk! - kiabálta egy hang a fejemben, mire egyik kezem a nyakára tettem, oda hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Olyan gyorsan történt az egész, hogy nem volt ideje reagálni. Ajkammal gyengéden kóstolgattam az övét, próbáltam magabiztosnak és bátornak tűnni, de belül minden porcikám remegett. Mélyen beszívtam finom illatát, ami teljesen elbódított. Ujjaim felvezettem szőke tincsei közép, miközben mellkasom az övéhez préseltem. Kikukucskáltam egyik szemhéjam alól, és láttam, hogy lehunyta pilláit. A látványtól belemosolyogtam a csókba, majd másik kezem felvezettem a mellkasára, hogy belemarkoljak fehér köpenyébe, és lehúzzam magammal az ágyra. Amikor észlelte, hogy mit akarok tenni, elhúzódott tőlem, és megfogta a csuklóm. 

Elkerekedett szemekkel nézett rám, arcán a megilletődöttség jelei látszottak. 

Vettem egy újabb lendületet, és ismét ajkaihoz hajoltam, de mielőtt még megcsókolhattam volna, gyengéden eltolt magától. 

- Ne - suttogta. - Ezt nem tehetjük, Miss Ahn - köszörülte meg a torkát, majd felállt és hátat fordított nekem. 

- De... - habogtam. - M-miért nem? Rosszul csináltam? - kérdeztem halkan. Lehet, hogy elrontottam. Sosem csókolóztam még, de már régóta kiakartam próbálni, és nincs is jobb érzés annál, amikor valaki olyannal csinálod, akit szeretsz, feltéve, ha a másik fél is viszonozza. 

- Nem. Nem lehet, és kész! Most pedig, ha jobban érzi magát, akkor menjen vissza az osztályba, nehogy baj legyen belőle - pillantott rám, miután leült az asztalához. 

Kis akciómnak köszönhetően teljesen megfeledkeztem itt létemnek valódi okáról. Már nem is szédültem, de a szívem fájt, mintha meghasadt volna.  Ilyen érzés a visszautasítás? 

- R-rendben - bólintottam, majd felálltam, és az ajtóhoz sétáltam. Mielőtt kiléptem volna, még visszapillantottam Dr. Kimre. - Köszönöm. Viszontlátásra, Kim Seonsaengnim.

---

Nagyon kíváncsi vagyok, ki mit szűrt le ebből a fejezetből. Örülnék néhány véleménynek ^^