4. Bejegyzés [part 2]

2014. 09. 15. Hétfő

Képtelen voltam felfogni, amit Mr. Kim mondott. Hogy adhatnám neki a testem? Ez teljesen megőrült. Bárkit könnyedén megkaphat, bármikor kielégítheti a vágyait. Miért pont engem akar? Miért?

Vagy annyira utál, hogy így akarja megkeseríteni az életem? Élvezi, ha szenvedek? 

Mit tegyek? Nem akarom, hogy kirúgják Kim Joonmyunt a hülyeségem miatt. De megkért rá, hogy ne találkozzak az öccsével. Istenem, miért nem tanítják meg az iskolában, hogy hogyan cselekedjünk helyesen ilyen helyzetekben?

Magamra vagyok utalva. Narinak nem mondhatom el, mert tudom, mit érez Mr. Kim iránt. Talán, ha Joonmyunak... 

Nem! Csak még nagyobb bajt okoznék. Lehet, hogy önző vagyok, de ha megtudná, hogy az öccsének fényképei vannak kettőnkről, még távolságtartóbb lenne, azt pedig nem akarom. Így is nehéz megbirkózni a tudattal, hogy nem lehetünk együtt. 

Egyedül kell döntenem. 

***

Otthon egyfolytában Kim Jongin ajánlata járt a fejemben. Bezárkóztam a szobámba és csak feküdtem az ágyon. Nem volt étvágyam, ezért kihagytam az ebédet.

Lehunytam a szemem, majd elképzeltem magam előtt Mr. Kimet. A mosdós jelenetet láttam, a fenekét, a kigombolt ingét, a csábító mosolyát. Miért találom dögösnek? 

- Miért, miért, miért? - kiabáltam frusztráltam, miközben hasra fordultam. 

Attól, hogy szexi, még nem akarok vele lefeküdni. Ugye, Soojung? Nem akarsz vele lefeküdni? Te Kim Joonmyunt szereted. 

Tizennyolc éves vagyok, végzős gimnazista, és még sosem volt barátom vagy szexuális kapcsolatom senkivel. Dr. Kim pedig amúgy sem akar tőlem semmit. Talán, ha Kim Jonginnak adnám a szüzességem, Joonmyun-ssi nem érezné magát felelősnek. 

Ugyan. Ez hülyeség. Ne légy ilyen naiv, Soojung. Ha lefekszem Mr. Kimmel, csak még jobban eltaszítom magamtól.

Felsóhajtottam, majd visszagurultam a hátamra és a plafont kezdtem bámulni. 

***

Másnap szörnyen fáradtan,  karikás szemekkel keltem fel. Nem sokat aludtam éjszaka, rémálmaim voltak, hol Joonmyun-ssi, hol Jongin-ssi szerepelt benne.

A frissítő zuhany jót tett, sokkal jobban éreztem magam tőle. A homlokomon lévő folt kezdett elhalványulni, egyedül a szemem alatti karikák  rontották az összképet. Felöltöztem, megfésülködtem, bepakoltam a táskámba és elindultam az iskolába.

- Képzeld - kezdte Nari izgatottan, mielőtt becsengettek volna. - Tegnap elmentem ajándékot venni anya születésnapjára, és tudod kit láttam az egyik női üzlet kirakata előtt?

- Kit? - kérdeztem unottan.

- Dr. Kimet! - hangsúlyozta ki.

- Egy női ékszerüzlet kirakata előtt?

- Ühüm - bólogatott Nari. - És azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy azért olyan visszautasító veled, mert van valakije.

Erre a mondatra összeszorult a szívem.

- Nem hiszem, akkor miért mondta volna, hogy kedvel? Miért csókolt volna meg? - kérdeztem megfeledkezve magamról, mire Nari nagy szemekkel nézett rám.

- M-megcsókolt? Mikor? Miért nem mondtad el?

- Én... Nos - habogtam, miután rájöttem, hogy elszóltam magam. - Az csak...

- Mi történt köztetek? - vont kérdőre halkan, és közelebb hajolt hozzám, hogy senki más ne hallja.

- Néhány napja... - kezdtem idegesen, és próbáltam úgy fogalmazni a mondatokat, hogy Mr. Kim nehogy szóba jöjjön. - Bementem hozzá a rendelőbe, és ott bevallotta, hogy kedvel, aztán megcsókolt, de azt mondta, hogy nem lehetünk együtt.

- Miért? - csodálkozott Nari.

- Nem tudom - sóhajtottam keserűen. - Szerintem eltitkol valamit. Ő is és... - elakadt a szavam, mielőtt kimondhattam volna Jongin nevét.

- És?

- Semmi - motyogtam, és mielőtt Nari megszólhatott volna, az osztályfőnök lépett be a terembe. 

- Figyelem - tapsolt egyet, hogy magára vonja az osztály figyelmét - A mai magyar óra elmarad - erre mindenki ujjongani kezdett. - Helyette Kim Joonmyun-ssi fog felvilágosító órát tartani - amint ez kimondta  Dr. Kim bukkant fel mögötte.

A lányok halkan ujjongani kezdtek, mire Joonmyun apró mosolyra húzta a száját. Ha nem tudnám, hogy kedvel, bizonyára féltékeny lennék, de most csak szomorúságot éreztem.

Még váltott vele néhány szót az osztályfőnök, majd kiment, hogy elkezdődhessen az óra.

- Köszöntök mindenkit - hajolt meg illedelmes. - Azok, akik még nem tudnák, a nevem Kim Joonmyun és én vagyok az iskola orvosa. Mivel ez az utolsó évük, és elég idősek hozzá, a következő órában szexuális felvilágosítást fogok tartani. Az óra célja, hogy felhívjam a figyelmet a különböző nemi úton terjedő betegségekre, ezek megelőzésére, és a biztonságos szexre.

Nagyot nyeltem. Ez most komoly? Joonmyun-ssi a szexről fog beszélni? Habár nekem még nem volt tapasztalatom, de azért az alapvető dolgokkal tisztában voltam. Nem akartam végig hallgatni a felvilágosítást, fájt, hogy őt kell bámulnom a következő órában, és csak még jobban felkavarta az érzéseimet.

- Minden rendben? - kérdezte Nari halkan, mire bólintottam egyet.

- Először levetítek egy kis filmet, aztán válaszolok az esetleges felmerülő kérdésekre - Jelentette be Dr. Kim, majd elindította a dvd-t. Mindenki csendben maradt, és figyelmesen nézte a filmet.

Joonmyun-ssi leült oldalra, így tökéletesen láthattam a profilját. Annyira jóképű volt, hogy nem tudtam levenni róla a szemem. Nem érdekelt a film, én végig őt néztem. Szőke haját, amibe néha beletúrt, ajkait, amelyek kissé szétnyíltak, ahogy levegőt vett.

Szeretelek, Joonmyun-ssi - ábrándoztam magamban. Nem akarok neked fájdalmat okozni. Nem akarom, hogy kirúgjanak az iskolából, de nem tudom, mit kellene tennem. 

Míg ezen gondolkodtam, véget ért a húsz perces kis film. Dr. Kim felállt, kikapcsolta a dvd-t, majd az osztályra emelte a tekintetét.

- Van valakinek kérdése?

Néhány lány feletette a kezét. Annyira elmélyedtem a bámulásban, hogy egyáltalán nem tudtam, miről szólt a film, ezért meglepődtem a kérdéseken. Egy percre sem tudtam a témára koncentrálni, már megint Jongin ajánlata járt a fejemben.

- Köszönöm a figyelmet. Remélem, minden válasz kielégítő volt - mosolygott ártatlanul, valószínűleg fel sem fogta szavai jelentőségét. - Ha bármi probléma van, az orvosi rendelőben megtalálnak. További jó munkát kívánok - búcsúzott el, miután összepakolt a holmiját.

***

A csütörtöki dupla matek után azonnal Kim Jongin irodájába mentem. Az órán nagyon kellemetlen volt, mert Mr. Kim egyfolytában engem bámult, és ahányszor összetalálkozott a tekintetünk, egy önelégült perverz mosoly jelent meg az arcán. Zavaromban összevissza kapkodtam a tekintetem, ami Narinak is feltűnt, nagy kérdő szemekkel nézett rám.

Az iroda ajtaja előtt álltam, másodpercek választottak el attól, hogy bekopogjak, de a döntésesemben még mindig nem voltam száz százalékosan biztos. Nem akartam, hogy Dr. Kimet kirúgják, akkor sosem látnám többé, de azt sem akartam, hogy Mr. Kim kihasználjon.

Felsóhajtottam és remegő kézzel bekopogtam az ajtón. Szörnyen féltem, minden porcikám reszketett, és a torkomban dobogott a szívem. Nem érkezett válasz, ezért óvatosan benyitottam az irodába.

Mr. Kim az asztalon könyökölt, állát a tenyerével tartotta meg, miközben engem nézett.

- Örülök, hogy eljött - mosolyodott el. - Foglaljon helyen, Miss Ahn - ajánlotta fel kedvesen.

- Nem, köszönöm - ráztam a fejem, ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, és megálltam előtte.

- Ahogy gondolja, édesem - vont vállat. - Hogy döntött? Elfogadja az ajánlatom vagy búcsúzkodni jött?

- G-gondolkodtam - nyeltem egy nagyot. Fejemben több ezer gondolat cikázott, újra és újra átgondoltam az esetleges lehetőségeket. Eszembe jutott Joonmyun-ssi arca, szemei, amivel mindig olyan aggódva nézett rá, szája, amivel olyan finoman csókolt. Az én hibám, hogy ide jutottunk, vállalnom kell a felelősséget. Csak érted teszem, Joonmyun-ssi. - E-elfogadom az ajánlatát, Mr. Kim.

Jól hallottam magam? Tényleg beleegyeztem abba, hogy Mr. Kimé legyen a testem? Teljesen elment az eszem!

- Nagyszerű! - csapta össze a kezeit elégedett Jongin. - Tudtam, hogy helyesen fog dönteni, Miss Ahn.

A sírás határán álltam, próbáltam visszatartani a könnyeim, de képtelen voltam rá.

- Most miért sír? Jó lesz, élvezni fogja - kuncogott, miközben felállt, és elindult felém. Lassan hátrálni kezdtem, de hamarosan az ajtónak ütköztem, nem tudtam hová menekülni.

A megbánás, a szégyen, és a bűntudat egyszerre lett úrrá rajtam. Úgy éreztem magam, mint egy szánalmas ribanc, aki pénzért árulja a testét.

- M-mit kell tennem? - kérdeztem remegő hangon.

- Minden matek óra után - köszörülte meg a torkát Jongin, miután odaért elém, és két karjával közre fogta a testem. Fejével lejjebb hajolt, hogy egy magasságba kerüljön velem. - Azt kell tennie, ami kérek. Ha azt akarom, hogy leszopjon, akkor maga szépen lebukik az asztalom alá, és addig szopja a farkam, amíg el nem élvezek, és Miss Ahn - szorította meg az állam két ujjal. - Nem köpheti ki, világos?

Nem tudtam válaszolni, a szavak bennem rekedtek, ezért csak bólogattam.

- Ha szexelni akarok, akkor nem fog hisztizni, és engedelmesen szét teszi nekem a lábát a mosdóban, a teremben óra után, vagy a kocsimban. Ott, ahol csak akarom - mondta, miközben szemei levándoroltak a mellkasomra. - Ha ezeket meg teszi, senki sem fogja megtudni a kis afférját Dr. Kimmel.

- Heti három alkalommal? - kérdeztem félve, ahogy megszámoltam magamban a matek órák számát.

- Heti négy - javított ki. - Ne felejtse el, hogy csütörtökön dupla óránk van, tehát az kettőt ér. Ha kielégíti a vágyaimat hajlandó vagyok ötöst adni év közben és év végén is. Persze minden egyes ötös dolgozat után duplán kell teljesítenie.

- Nem érdekelnek az ötösök - fordítottam el a fejem dacosan. - Nem a jobb jegyért teszem, hanem azért, hogy ne rúgják ki Dr. Kimet.

- Hmmm... Kíváncsi vagyok, mit szólna hozzá, ha megtudná, hogy...

- Kérem, ne! - pislogtam rá szinte könyörögve. - Bármit megteszek, csak ne mondja el neki.

- Ezt már szeretem - mosolygott elégedetten. - Akkor... itt az ideje, hogy megpecsételjük az egy egyezségünket egy kis könnyed szexszel. - Olyan közel hajolt hozzám, hogy lehelete az ajkamat cirógatta.

A hideg is kirázott, ahogy belegondoltam, Mr. Kim hamarosan elveszi a szüzességem.

- M-most? - fordítottam el az arcom, mielőtt még megcsókolhatott volna.

- Nem. Először elmegyünk hozzám. Ott kényelmesebb - mondta, majd előhalászta az iroda kulcsát a zsebéből, és hátrébb lépett, hogy ki tudjunk menni a helységből.

- Mi l-lesz, ha valaki meglát?

Jongin az órájára pillantott, majd rámosolygott.

- Ilyenkor már senki sincs az iskolában. Akár itt is szórakozhatnánk, de jobban szeretem az ágyamba csalogatni a szüzeket - kacagott fel szórakozottan, mire elvörösödtem.

Bezárta maga után az ajtót, én pedig alaposan körbe pillantottam a folyosón, hogy meggyőződjek róla tényleg senki sincs az iskolában.

- Induljunk.

Lesétáltunk a parkolóba, ahol már csak egy fekete Mercedes állt. Gondolom ezt lehetett Mr. Kim kocsija.

- Szép autó - állapítottam meg, bár nem akartam kimondani hangosan.

- Köszönöm - mondta Mr. Kim, miközben kinyitotta az ajtót. Beszálltam  mellé, és csendben figyeltem a kinti világot.

- Hová megyünk? - érdeklődtem halkan.

- Hozzám. Körülbelül 15 perc. És Miss Ahn, szeretném, ha mostantól tegezne, amikor kettesben vagyunk.

- De...

- Hagyjuk a Mr. Kimet és hívj csak Jonginnak.

Hiába akartam ellenkezni, az arcán lévő kifejezés meggyőzött, így csak bólintottam egyet.

Negyed órával később megérkeztünk egy hatalmas házhoz, ami a városon kívül helyezkedett el. Jongin kiszállt, majd úriember módjára kinyitotta az ajtót nekem is. Nagy szemekkel néztem fel a két emeletes épületre.

Egyedül él itt?

- Menjünk be - szólt közbe Jongin, majd elindult a bejárat felé.

Az előszobába érve levette a cipőjét, míg én megálltam az ajtó előtt. Alaposan felmértem a földszintet, az előszobában akasztók és cipős szekrények voltak, innen pedig egyenes út nyílt a nappaliba, és velem szemben lépcsősor vezetett fel az emeltre.

- Siess, kevés az időnk - állapította meg, miközben az órájára pillantott. - Végezni szeretnék, mielőtt Joonmyun megérkezik.

- Joonmyun-ssi? - kérdeztem elkerekedett szemekkel.

- Igen - bólintott. - Szerinted egyedül élek egy ekkora házban? A szüleink kettőnkre hagyták, és mivel egyikünk sem akar elköltözni, muszáj elviselnünk egymást.

Meglepetten hallgattam Jongint, és a szívem egyre hevesebben dobogott. Ha ezt korábban mondta volna, biztos nem jövök ide. Mi van, ha itt talál minket Joonmyun?

- De ne aggódj - mosolygott cinikusan. - A drága szerelmed csak este jön haza. Gyorsan letussolok, addig helyezd magad kényelembe - mondta, mielőtt felvezetett a szobájába.

***

Legalább tíz perce ültem az ágy szélén, ennyi idő alatt sikerült alaposan felmérnem a helységet. A falak sötétkék színűek voltak, jobb oldalt, az ablak mellett két hatalmas szekrény állt. Az egyiknek nyitva maradt az ajtaja, ingek és nadrágok sorakoztak benne fekete és szürke különböző árnyalataiban. A szoba közepén egy hatalmas franciaágy helyezkedett el, két éjjeli szekrény fogta közre, szemben pedig egy tévé volt. Bal oldalt egy könyves polc kapott helyet. Felálltam és oda sétáltam, hogy megszemléljem őket, a legtöbb darab matematikával foglalkozott, de akadtak közte orvosi és pszichológia művek is.

Visszasétáltam az ágyhoz, és egy hirtelen ötlettől vezérelve kihúztam az éjjeliszekrény legfelső fiókját. Nem volt konkrét célom, de hátha találok valamit Mr. Kimről. Valamit, ami segíthet rájönni, hogy miért ilyen rossz a viszony közte és a testvére között.

Az első fiókban nem volt semmi különöset, papírok, ceruzák, néhány irat. A második már sokkal érdekesebb volt: gyógyszeres dobozok pihentek benne.  Kivettem az egyiket, és elolvastam a rajta lévő szöveget.

- Lithobid bipoláris zavarok ellen? Kedélyjavító?

Mi a franc? Jongin-ssi depressziós?

Gyorsan visszatettem a helyére a dobozt, majd kivettem egy másikat.

- Amfetamin? Morfin? Mik ezek?

Azonnal betoltam a fiókot, és felsóhajtottam. Most még zavarosabb lett minden. Vajon Dr. Kim tudja? Várjunk csak! Volt ott néhány vény is. 

Ismét kihúztam a fiókot, majd kivettem belőle a papírokat.

Ez Joonmyun-ssi aláírása! Tehát ő írja fel ezeket a gyógyszereket?

Visszapakoltam mindent a helyére, mielőtt kihúztam a harmadik fiókot is. Ebben fényképek voltak. Az egyik Jongint és Joonmyunt ábrázolta, miközben átkarolták egymást. Mindkettőjük arcán egy széles mosoly ült, boldogság és öröm csillogott a szemükben. Ilyen arckifejezést még sosem láttam Jonginon, ezelőtt. Megfordítottam, és a hátán egy dátumot találtam: 2010. 09. 21.

Négy éve készült a kép. Vajon mi történhetett azóta, amitől ennyire megromlott kettőjük kapcsolata és eltűnt Jongin-ssi szeméből a csillogás? Mióta lehet depressziós?

A másik képen hárman voltak. Ők ketten és egy lány. Egy lány, aki hasonlított rám. Olyan magas volt, mint Joonmyun, hosszú barna haj keretezte az arcát, és egy hatalmas, boldog mosolyt formáltak ajkai.

Ezt is megfordítottam, és elolvastam a rajta lévő kézírást.

"Sok szeretettel Kai és Suho oppának Sullitól. 

2011. 05. 14."

Összeráncoltam a homlokom. Suho és Kai? Sulli? Mik ezek a nevek? 

Nem tudtam sokáig gondolkodni rajta, mert hirtelen kinyílt a szoba ajtaja. Jongin-ssi végzett a zuhannyal, és egy szál törölközőben állt előttem. Szemeim akaratom ellenére is elkalandoztak szép, napbarnított felsőtestén. A tükrös esetet leszámítva ez volt az első alkalom, hogy így láttam. Vizes tincsei a homlokához tapadtak, egy-két csepp lefolyt arcán, álla mentén és a mellkasára cseppent. Nagyot nyelve követtem a vízcsepp útját, teljesen megfeledkeztem magamról.

- Mit művelsz? Kiengedte meg, hogy a szekrényembe turkálj? - sétált felém dühösen, és kikapta kezemből a képeket.

- K-ki ez a lány? - kérdeztem félve. Jongin mérges tekintete, dühös hangja, és a tudat, hogy bármit megtehet velem, teljesen megrémisztett.

- Neked azt nem kell tudnod - förmedt rám, majd egyetlen mozdulattal ketté tépte a fényképet, és ledobta a földre. Ezek után már nem mertem a depressziójáról kérdezgetni. - Miért vagy ilyen rossz? - Lépett közelebb hozzám. Elkapta a vállam, és az ágy felé fordított. Mögém került, hátam szorosan tapadt meztelen felsőtestéhez. Ujjai az ingem gombjára siklottak, miközben állát a vállamra tette, és a fülembe suttogott: - Ezért meg kell, hogy büntesselek, Soojung-ah - nyögte kéjesen a nevem.

Lehunytam a szemem, és nagy levegőt vettem. Féltem, remegtem, nem akartam, hogy megérintsem, de valami nem stimmelt.

Miért nem érzek undort?

Jongin ujjai lassan kigombolták az összes gombot felfedve ezzel fekete melltartómat. Miután végzett, lehúzta karjaimról az inget és a földre dobta a ruhadarabot. Kezei besiklottam a melltartóm alá, érintésétől libabőrös lettem.

- Úgy meg foglak dugni - súgta a fülembe.- És élvezni fogod minden egyes percét.

Ujjbegyei a mellbimbómat masszírozták. Egyik kezét kivette a fehérneműm alól, és hátra nyúlt, hogy kicsatolja a pántot. Egy gyors mozdulattal lekapta rólam a felesleges ruhadarabot, mire azonnal eltakartam a melleimet.

- Az enyém vagy - harapdálta a fülcímpamat, majd az ágyra lökött. Fejjel a párnák között landoltam a lepedőn, a szoknyám a hátamra csúszott, de nem volt időm megigazítani, mert a következő pillanatban egy fekete szőrme bilincs kattant a csuklómon. Felnéztem, és láttam, hogy az ágyhoz bilincseltek.

Furcsa deja-vu érzés kerített hatalmába, mintha egyszer már átéltem volna ezt.

Hát persze, az álmom!

- Tekintve, hogy ez lesz az első, gyengéd akartam lenni - szólalt meg Jongin, miközben leült mellém az ágyra, és lassan simogatni kezdte a fejem. Ujjai elkalandoztak hosszú hajtincseimben. - Később akartam kipróbálni rajtad a játékszereimet, de mivel rosszul viselkedtél, meg kell, hogy büntesselek.

Amint kimondta ezt, megszorította a hajam, és elemelte a fejem az ágytól.

- Szenvedni fogsz - mosolygott rám kajánul.

Miután elengedte a hajam, a derekamért nyúlt, és egy határozott mozdulattal megfordított az ágyon. Háton feküdtem, a kezeim megcsavarodtak a bilincsek miatt, és ebben a pozícióban teljesen kiszolgáltatva éreztem magam.

Jongin szemei elidőztek a mellkasomon, alaposan szemügyre vette a melleim. Percekig csak bámult, míg én a gondolataimba mélyedtem.

Nem kellett volna elfogadnom az ajánlatát. Szólnom kellett volna Joonmyunnak. Együtt kitalálhattunk volna valamit. De én hülye, belementem, és most itt feküdtem egy betegesen perverz, gyógyszerfüggő ágyában. Talán erre mondta Joonmyun, hogy nem normális? Azért nem akarta, hogy kettesbe maradjak vele, mert tudja, hogy beteg?

- Rám figyelj, ha velem vagy - szakított ki a gondolatokból Jongin ideges hangja. - Ne húzz fel még jobban, különben síkosító nélkül foglak megkefélni.

Szavaitól nagyot dobbant a szívem, minden porcikám remegett a félelemtől, és a könnyek megállás nélkül folytak a szememből.

Tényleg ilyen az igazi Jongin? Vagy most is gyógyszerek hatása alatt van? Amikor odaadta nekem a jegyzet füzetet, annyira más volt.

Lejjebb hajolt hozzám, és hüvelykujját végighúzta az ajkaimon.

- Azt akarom, hogy leszopj - közölte érzelemmentes hangon, majd felállt, és kioldotta a törölközőt. Azonnal elkaptam a tekintetem merevedéséről, az arcom égni kezdett a szégyentől.

Éreztem, ahogy felmászik az ágyra és a fejem mellé térdel. Megfogta az állam, és visszafordította az arcom, mire lehunytam a szemem, hogy ne lássam a férfiasságát.

- A gondolat, hogy mindjárt az enyém leszel, rohadtul felizgat. Nyisd ki a szemed! - parancsolt rám mérgesen.

Nem akartam, de nem volt más választásom, mert néhány pillanattal később ujjai a hajamba siklottak és tépni kezdték a tincseimet.

- Azt mondtam, nyisd ki - ismételte magát, miközben közelebb húzta a fejem az ágyékához. - És szopj!

A fájdalomtól kipattantak a szemeim, és egy fájdalmas nyögés hagyta el a számat. Mr. Kim kemény erekciója büszkén állt előttem. Fintorogva néztem rá, és a hányinger kerülgetett, de megtettem, amit kért. Lassan bevettem merevedését az ajkaim közé, de meg sem mozdítottam őket. Sosem csináltam még ilyet, egyszerűen nem tudtam, hogy kell.

- Erre is nekem kell megtanítanom? - csattant fel Jongin, mikor észrevette tétlenségem. Megszorította a hajam, és mozgatni kezdte a fejem. Teljesen lenyomta magát a torkomon, és az újszerű érzéstől összeszűkült a nyelőcsövem. Felköhögtem és öklendezve próbáltam elhúzódni tőle.

Lehúzta a fejem férfiasságról, és megvárta, míg lenyugszom, majd újra elém nyomta az ágyékát. - Használd a nyelved, különben nem fogom élvezni.

Egy keserves sóhaj hagyta el a a szám, majd lehunytam könnyes szemeim, és ismét kényeztetni kezdtem. Ezúttal kinyújtottam a nyelvem, és próbáltam úgy csinálni, hogy minél jobb érzés legyen. Már nem érdekelt semmi, csak túl akartam rajta esni.

- Szívd meg, és nézz rám - húzta hátra a hajam, hogy arcom felfelé legyen. Kinyitottam a szemem, tekintetünk összetalálkozott, mire egy perverz mosolyra húzta vastag ajkait.

Miért teszi ezt velem? 

Megszívtam férfiasságát, ami egyre keményebbé vált nyelvem kényeztetésétől, és szinte éreztem, ahogy lüktetett ajkaim között.

- Gyorsan tanulsz - ismerte el nevetve, majd elengedte a hajam, és lenyomott az ágyra. - Nyisd ki a szád szépen - utasított és egy gyors mozdulattal felettem termett. Férfiasságát benyomta ajkaim közé, majd mozgatni kezdte a csípőjét.

- Uhh, ez az - nyögött fel kéjesen. Összeszorítottam a szemem, mert nem akartam látni, ahogy élvezkedik. Felfordult tőle a gyomrom.

Én ezt egyáltalán nem élvezem. Legalább, ne lenne ilyen erőszakos.

Néhány perccel később Jongin teste megfeszült, és egy hangos nyögés kíséretében a számba engedte ondóját. Azonnal elhúzódott tőlem, köhögni kezdtem, és kiakartam köpni, de befogta a számat.

- Nyeld le! - súgta a fülembe.

Megráztam a fejem, jelezve, hogy nem akarom. Szörnyű íze és undorító állaga volt.

- Vagy lenyeled, vagy kénytelen leszek befogni az orrod - nézett rám mérgesen, de mielőtt megtehette volna, minden következményről megfeledkezve, beleköptem a tenyerébe, és köhögni kezdtem.

- Ribanc! - horkantott fel, miután felfogta, hogy mit műveltem. Az arca eltorzult a méregtől, és mocskos kezével a hajamba ragadt, hogy belém kenje az élvezetét. - Ezért még számolunk!

Felült az ágyon, és az éjjeli szekrényhez hajolt, kihúzta a második fiókot, amiben a gyógyszereket találtam. Mivel nem néztem meg mindent, ezért fogalmam sem volt, mik lehettek még benne, de rosszat sejtettem. Kutakodni kezdett köztük, és néhány másodperccel később elővett egy dobozt, kipattintott belőle egy szemet, majd letette a többit a szekrény tetejére.

Miután visszamászott hozzám, felhúzta a szoknyát a derekamig és megragadta a bugyim szélét.

Tudtam, hogy mit akar, ezért kapálózni kezdtem a lábaimmal. Egyik kezével lefogta a bokáim, a másikkal pedig szinte letépte rólam a bugyit.

- M-mi az? - kérdeztem sírva, mikor szétnyitotta a lábaim, és kezébe vetette a gyógyszert.

- Hüvelykúp - jelentette ki nemes egyszerűséggel, miközben a nyílásomhoz igazította, és egy könnyed mozdulattal felhelyezte. - Nem szeretem az óvszert. Ez pedig két óráig hat - húzta kéjes mosolyra az ajkait. - Addig elszórakozhatunk.

Egyik kezével simogatni kezdte a derekamat, ujjával apró köröket rajzolt a hasamra. Könnyes szemekkel figyeltem, mit csinál, az érintéseitől megremegett a testem. Lassan lehajolt, és lágy csókokat hintett a bőrömre. Ajkaival egyre feljebb haladt, és amikor elérte a mellem, bekapta a bimbóm és nagyot szívott rajta. Eltekintve attól, hogy Jongin-ssi volt a felelős érte, kellemes bizsergés fogta el a testem. Másik kezével a jobb mellemre markolt, és finoman masszírozni kezdte.

Összetalálkozott a tekintetünk, én pedig zavaromban elkaptam róla a szemem.

- Soojung-ah - sóhajtotta a nevemet, miután elvált a mellemtől, és feljebb mászott, hogy arca szembe kerüljön az enyémmel. - Csókolj meg.

Meglepődtem, mert ezúttal nem parancs volt, hanem sokkal inkább kérés. 

Csókoljam meg? Miért tenném?

Nem reagáltam semmit, még mindig a könnyeimmel küszködtem. Bűntudat marcangolt belülről. Szörnyen éreztem magam, amiért ezt teszem, de mégis... mintha egy részem élvezte volna az egészet. Olyan mint az álmomban. Az agyam nemet mond, de a testem akarja. 

Mielőtt magamhoz tértem volna, Jongin-ssi már az ajkaimra is tapadt. Először finoman csókolt, kezeivel az oldalamba markolt, miközben elhelyezkedett felettem. Kemény férfiassága az ágyékomnak nyomódott. Furcsa érzés volt, de bizseregni kezdtem tőle. 

Ha jobban bele gondoltam, ő volt az első férfi, aki meztelenül látott, megérintett, és ilyen közeli kapcsolatba került velem. 

Nyelve betört ajkaim közé, én pedig ösztönösen viszonoztam csókját. Könnyen ment, nem gondolkodtam, a testem magától cselekedett.

Mr. Kim illata beszökött az orromba, az a kedves illat, amit annyira szerettem. Lehunytam a szemem, és elképzeltem Joonmyunt. Elképzeltem, hogy ő teszi ezt velem. Annyira beleéltem magam a gondolatba, hogy egyre hevesebb nyelvcsatát vívtam Jonginnal. 

Kezei felcsúsztak a mellkasomra, és nagy szenvedéllyel masszírozta a mellemet. Az előbbi agressziójának nyoma sem volt. 

- Hmm... Joonmyun-ssi - súgtam a csókba megfeledkezve magamról. Kinyitottam a szemeim, és ekkor láttam, hogy Jongin nagy, elkerekedett szemekkel néz rám. Düht és némi csalódottságot tükrözött az arca.

- Még most is rá gondolsz? - kérdezte ingerülten, miközben lemászott rólam. - Miért nem tudod felfogni, hogy nem lehetsz vele? 

- M-miért nem? 

Valaki árulja már el!

- Mert nem, és kész - csattant fel, majd egyik ujját hirtelen becsúsztatta hüvelyembe. Megremegtem, és kissé elemelkedett a derekam az ágytól. - Felszívódott a kúp - állapította meg. - Kezdődhet a móka. 

- Ne! - szóltam riadtan. - M-meggondoltam magam.

Nem akartam odaadni a szüzességem neki. Hülye voltam, hogy idáig is hagytam. 

- Sajnálom - rázta meg a fejét, miután szétnyitott lábaim közé térdelt. - Megegyeztünk, és most már nincs vissza út, Soojung-ssi. Meg kell büntetnem, amiért ilyen rosszul viselkedtél az elmúlt félórában. 

- Kérlek, ne - néztem rá könnyes szemekkel. - Nem akarom. Kérlek!

- Nem érdekel - vont vállat. Megfogta férfiasságát, és körözgetni kezdett vele nyílásom körül, hogy benedvesítse tagját, habár elég nehéz volt, mert egyáltalán nem vágytam rá.

Néhány másodperccel később hatalmas fájdalom áradt szét a testemben, úgy éreztem, mint akit mindjárt ketté szakítanak. A csípőm elemelkedett a lepedőtől, de Jongin lefogott, hogy egy helyben tartson. Forró könnyek gyűltek a szemembe.

- Ez fáj! - nyögtem zokogva, és lábaimmal próbáltam lerúgni Jongint. - Elég!

- Ssssh - csitított, miközben egyre beljebb hatolt. - Olyan szűk és forró.

Ajkamba haraptam, hogy visszatartsam a fájdalmas nyögéseket. Nem akartam neki örömet okozni azzal, hogy lássa mennyire szenvedek. Érzelemmentes arccal türtem a kínzást, de a sírást nem tudtam abbahagyni. 

Lassan kihúzódott belőlem, majd egy erőteljes, durva mozdulattal visszalökte magát. Rettenetesen fájt, képtelen voltam megszokni az érzést. 

- Lazulj el, különben nem fogok sokáig tartani.

- Jongin-ssi, kérlek - könyörögtem sírva, de nem is figyelt rám. Csak a saját vágyait nézte. Egyre keményebbek és gyorsabbak lettek a lökései. Ujjait belevájta a bőrömbe, szaporán kapkodott levegő után, miközben élvezkedő arccal vizslatta azt a pontot, ahol kontaktusba kerültünk. Arca kipirult, izzadtság cseppek gyöngyöztek a homlokán. 

- Bassza meg! - lihegett, majd benyúlt a fenekem alá, és szorosan megmarkolta azt, hogy még mélyebbre hatolhasson. Teste hamarosan megfeszült, és éreztem, ahogy forró magja szétárad a hüvelyemben. 

Egy cseppet sem élveztem, a fájdalom nem enyhült. Életem legrosszabb élménye volt.

Jongin nem állt le, ismét mozogni kezdett, és én legalább egy órán keresztül tűrtem, ahogy mocskos szavakat suttog a fülembe, elmondja, mit fog velem csinálni, és legalább háromszor elélvez. A testem teljesen kimerült, a karjaim zsibbadtak, és hasogatott az alfelem.

Csak legyen már vége!

Fogalmam sincs mennyi idő telt el, de egyszer csak ajtó nyikorgást hallottunk, mire Jongin kihúzódott belőlem,  és a hasamra lőtte élvezetét. Szemeim elkerekedtek, ahogy megláttam fehér ondóját, ami piros véremmel keveredett. 

Összeszorítottam a lábaim, sírtam. zokogtam. A könnyek nem akartak elállni. Annyira mocskosnak és megalázottnak éreztem magam.

- Mindjárt vissza jövök - sóhajtott fáradtan, majd elindult kifelé. - Ó, Joonmyun-ah - hallottam hangját a folyosóról. - Már haza is jöttél? Azt hittem, a kórházban töltöd a délutánt.

- Azt mondta az orvo... Mi ez? Miért nincs rajtad ruha? Már megint haza hoztál valakit? - kétségtelenül Joonmyun-ssi volt az.

A szívem elszorult kedves hangjától, és a bűntudat az eddigieknél és erősebben marta a belsőmet. 

- Ja. Miért nem nézed meg a saját szemeddel? Szerintem tetszeni fog.

Ne! Csak ezt ne!