Másnap reggel arra sem emlékeztem, hogy milyen nap van. Amint kinyitottam a szemeim, szörnyű, hasogató fájdalom nyilallt a fejembe. Felültem az ágyon, és homlokomhoz kaptam, hogy néhány gyengéd mozdulattal megmasszírozzam a fájdalmas területet. Olyan érzés volt, mintha az előző éjszakát végig buliztam volna, és most a másnaposság tünetei jelentkeznének rajtam. Pedig egy kortyot sem ittam. Legalább is nem emlékszem.
Csak azután jöttem rá, hogy hol is vagyok valójában, miután körbe pillantottam. A sötétítő mögött már látszódtak a nap felkelő sugarai, és egész világos volt az apró szobában. Tekintetem a földre szegezve megláttam ruháimat, amik össze-vissza hevertek egymás mellett. A bugyimat és a melltartómat kiszúrtam a sarokban, ezután felemeltem a takarót, ami melegen tartotta testem, és két szememmel is meggyőződtem róla, hogy tényleg meztelen vagyok.
Erősen koncentráltam, de az emlékeim nagyon halványak voltak. Mintha kitörölték volna a memóriám. Csak bizonyos érzésekre emlékeztem, érzésekre, amelyeket a mellettem alvó, mentálisan beteg matematikatanárom okozott. Oldalra fordítottam fejem, és nyugodt, ellazult arcát kezdtem figyelni. A takaró a derekáig ért, izmost, barna hátán, amit nem takart el semmi, a sötétítő apró résein beszűrődő napfény csillogott. Arca felém nézett, homlokán egyetlen ránc sem volt, ajkain pedig alig észrevehető, de boldog mosoly látszott, ami csak azt jelenthette, hogy békésen alszik. Ez engem is megmosolyogtatott, és mintha a fejfájásom is alábbhagyott volna ettől a boldog látványtól.
Nem tudom, mi történt, de biztos voltam benne, hogy csak jó lehetett, mert ahányszor Jonginra pillantottam, kellemes, forró bizsergés áradt szét a testemben. Lassan visszafeküdtem mellé, és a nyakamig húztam a takarót, mert a mellettem fekvővel ellentétben, én fáztam meztelenül.
Semmivel sem akartam foglalkozni, az sem érdekelt, hogy milyen nap van, csak itt akartam maradni Jonginnal az ágyban. Amint lehunytam a szemem, érzetem, hogy egy izmos kar szorosan magához von. Egész testével megmozdult, és az oldalára feküdt, hogy így húzzon közelebb magához. Egy apró puszit nyomott a homlokomra, majd megtámasztotta állát a fejem búbján, én pedig mélyen magamba szívtam kellemes illatát.
- Jó reggelt - súgta halkan, de hangjából hallottam, hogy mosolyog. Visszajelzésképpen belefúrtam fejem mellkasába, és átöltem én is. - Hogy aludtál?
- Jól - motyogtam. - Nagyon jól! - Valamiért majd szétvetett a boldogság belülről. Annyira jó érzés volt a karjai között feküdni. - De nem emlékszem, mi történt tegnap este.
- Szeretnéd, hogy megmutassam? - kérdezte ezúttal kihívóan, és a hátamra fordított, hogy felém kerekedjen. Óvatosan befészkelte magát a lábaim közé, combomon éreztem reggeli merevedését. Két tenyerével gyengéden szétfeszítette végtagjaim, és a következő pillanatban már csak arra eszméltem, ahogy teljes hosszával kitölt. Lehunytam a szemem, és átkaroltam a nyakát, miközben ő nagyon lassan, de határozottan lökött egyet csípőjével. Érintéseiből áradt a gyengédség és a törődés, két szemével az arcomra kiülő érzelmeket vizslattak, hogy megbizonyosodjon róla, milyen érzéséket vált ki belőlem hirtelen cselekedetével. - Ezt csináltuk - mormolta mély, rekedtes hangon a nyakamba, és először apró puszikat hintett érzékeny bőrömre, majd lassan, fokozatosan elmélyített szenvedélyes nyelves csókká. Kis idő után fogait is bevette, és hatalmasat harapott nyakam hajlatába, majd nyelvével végigszántott rajta, hosszú nyálas csíkot hagyva maga után.
Összeszorítottam a szemeim, körmeimmel hátába martam, mert a vágy, amit felébresztett bennem, túlságosan nagy volt, hogy kibírjam önmagában. El kellett könyvelnem, hogy a nyakam volt testem egyik legérzékenyebb pontja, Jongin pedig nagyon is jól tudta, hogy játsszon vele. Azt hiszem, elég volt három alaklom, hogy kiismerje titkos erogén zónáim.
- És ezt is - folytatta a tegnap este történt kalandunk felelevenítését, miközben ujjaival végigsimított meztelen oldalamon, majd határozott mozdulattal rámarkolt mindkét mellemre. Azonnal ujjai közé csípte mellbimbóim, hogy összemorzsolja őket, amitől hangos sóhaj szökött ki a számon. Ujjbegyei úgy tapadtak rám, mintha csak azért formálták volna őket, hogy a melleimet kényeztesse. Gyengéd volt és óvatos ugyanakkor vad és szenvedélyes, ez a két véglet pedig majd megőrjített.
Az elmém üres volt, képtelen voltam Jonginon kívül másra gondolni. Pedig a legapróbb kis zugban ott rejtőzött Joonmyun és korábbi szavai. Nem várhatok rá, most hogy Sulli felébredt, végleg elveszítettem. Eddig sem volt az enyém, hiszen köztünk sosem lehetne több egyszerű tanár-diák kapcsolatnál. Akármennyire is szerettem volna, a körülmények nem engedik. Ráadásul... Jonginnak szüksége van rám. Egyelőre nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz, de nem hagyhatom magára. Az egyetlen dolog, amiben biztos voltam, hogy jól érzem magam Jonginnal.
- Meg ezt is! - zökkentett ki erotikus hangja elmélkedésemből, ahogy vastag ajkaival az enyémre tapadt. Nyelve azonnal utat tört a számba, feltérképezve minden apró zugot és rejteket. Orromon keresztül kapkodtam levegő után, mert Jongin annyira hevesen csókolt, hogy szinte elszívta előlem az éltető oxigént. Kezei bejártak testem legérzékenyebb pontjait, két ujját becsúsztatta lábaim közé, és nem sokkal kapcsolódási pontunk felett elkezdett játszani megduzzadt csiklómmal. A sok inger hatására egyre közelebb és közelebb kerültem a beteljesüléshez. Az elmémet rózsaszín köd lepte el, és kezdtek bennem felelevenedni a tegnap este történt dolgok.
- Meg ezt is! - zökkentett ki erotikus hangja elmélkedésemből, ahogy vastag ajkaival az enyémre tapadt. Nyelve azonnal utat tört a számba, feltérképezve minden apró zugot és rejteket. Orromon keresztül kapkodtam levegő után, mert Jongin annyira hevesen csókolt, hogy szinte elszívta előlem az éltető oxigént. Kezei bejártak testem legérzékenyebb pontjait, két ujját becsúsztatta lábaim közé, és nem sokkal kapcsolódási pontunk felett elkezdett játszani megduzzadt csiklómmal. A sok inger hatására egyre közelebb és közelebb kerültem a beteljesüléshez. Az elmémet rózsaszín köd lepte el, és kezdtek bennem felelevenedni a tegnap este történt dolgok.
Megszorítottam a felettem tornyosuló férfi vállát, a kellemes bizsergő érzés elindult az alhasamból és tudtam, hogy pillanatok választanak el az orgazmustól. Jongin érzékelve ezt elszakadt az ajkaimtól, helyette a fülemhez hajolt, végignyalt a fülcimpámon, majd halkan belenyöszörgött.
- Végül pedig ezt! - Csábító hangja megadta az utolsó lökést, mire hátravettettem a fejem, és hangosan nyögdécselve élveztem el. Fájdalomnak hűlt helye sem volt, csak a jóleső melegséget éreztem, ahogy szétárad testemben, és minden porcikámba, sejtembe eljut. A szívem hevesen zakatolt, majd' kiugrott a mellkasomból, ami szaporán emelkedett fel s alá, hogy minél több oxigént juttasson testembe.
Jongin még lökött néhány erőteljeset csípőjével, majd gyorsan kihúzódott belőlem, ledobta kettőnkről a takarót, és a lábaim közé térdelt, hogy a hasamra engedje forró élvezetét.
Fáradtan, meztelenül pihegtem előtte, miközben ő keresett egy zsebkendőt, és óda adóan letörölte hasfalamat. Szemei pajkosan csillogtak, ahogy felváltva pillantott az arcomra és az alfelemre. Miután végzett a takarítással, legórta a zsepit a földre, majd visszarántotta a takarót testünkre.
- Soojung... - nyöszörgött alig halhatóan, miközben közelebb húzott magához. Meztelen bőrünk összetapadt, de annyira jó érzés volt ilyen közel lenni hozzá. Olyan erősen szorított magához és olyan forró volt az ölelése, hogy szinte elolvadta védelmező karjai között. - Ne felejtsd el megcsinálni a matek házit! - Szája hatalmas mosolyt formált, majd egy pici puszit nyomott arcomra.
Meglepetten pislogtam magam elé, kellett néhány másodperc, míg eljutott tudatomig, hogy mit is jelentek a szavai.
Most komolyan? Matek házi...
Összeszűkített szemekkel pislogtam rá, azt hittem, mást fog mondani, valami romantikusat... Ehelyett, még ilyenkor is csak a matematikán jár az esze.
- Maga aztán tudja, hogy kell elrontani az ember kedvét, Mr. Kim - morogtam. Elhúzódtam öleléséből, és hátat fordítottam neki, mire hangosan kuncogni kezdett.
Valójában csak eljátszottam a sértődöttet, örültem neki, hogy jó kedve van és sikerült mosoly csalnom az arcára. Látszott rajta, hogy önfeledten nevet, mintha nem is lenne depressziós.
- Csak vicceltem - hajolt közelebb fejével. Néhány másodpercre elhallgatott, mintha gondolkodna valamin, aztán egyszer csak vett egy nagy levegőt és megszólalt: - Szeretlek.
Elég volt ez az egy szó ahhoz, hogy megdobogtassa a szívem. Egyik részem örült neki, a másik viszont bizonytalan volt. Bizonytalan, mert nem tudta, mi a helyes. Ez egy jelentőségteljes szó, és nem érezném fairnek, ha kimondanám, hogy én is. Mert egyelőre még nem voltam benne biztos, hazudni pedig nem akartam. Hiszen néhány napja még a pokolba kívántam, akkor lehetséges, hogy máris szerelmes legyek belé, csak azért mert együtt töltöttünk két éjszakát?
Jongin még lökött néhány erőteljeset csípőjével, majd gyorsan kihúzódott belőlem, ledobta kettőnkről a takarót, és a lábaim közé térdelt, hogy a hasamra engedje forró élvezetét.
Fáradtan, meztelenül pihegtem előtte, miközben ő keresett egy zsebkendőt, és óda adóan letörölte hasfalamat. Szemei pajkosan csillogtak, ahogy felváltva pillantott az arcomra és az alfelemre. Miután végzett a takarítással, legórta a zsepit a földre, majd visszarántotta a takarót testünkre.
- Soojung... - nyöszörgött alig halhatóan, miközben közelebb húzott magához. Meztelen bőrünk összetapadt, de annyira jó érzés volt ilyen közel lenni hozzá. Olyan erősen szorított magához és olyan forró volt az ölelése, hogy szinte elolvadta védelmező karjai között. - Ne felejtsd el megcsinálni a matek házit! - Szája hatalmas mosolyt formált, majd egy pici puszit nyomott arcomra.
Meglepetten pislogtam magam elé, kellett néhány másodperc, míg eljutott tudatomig, hogy mit is jelentek a szavai.
Most komolyan? Matek házi...
Összeszűkített szemekkel pislogtam rá, azt hittem, mást fog mondani, valami romantikusat... Ehelyett, még ilyenkor is csak a matematikán jár az esze.
- Maga aztán tudja, hogy kell elrontani az ember kedvét, Mr. Kim - morogtam. Elhúzódtam öleléséből, és hátat fordítottam neki, mire hangosan kuncogni kezdett.
Valójában csak eljátszottam a sértődöttet, örültem neki, hogy jó kedve van és sikerült mosoly csalnom az arcára. Látszott rajta, hogy önfeledten nevet, mintha nem is lenne depressziós.
- Csak vicceltem - hajolt közelebb fejével. Néhány másodpercre elhallgatott, mintha gondolkodna valamin, aztán egyszer csak vett egy nagy levegőt és megszólalt: - Szeretlek.
Elég volt ez az egy szó ahhoz, hogy megdobogtassa a szívem. Egyik részem örült neki, a másik viszont bizonytalan volt. Bizonytalan, mert nem tudta, mi a helyes. Ez egy jelentőségteljes szó, és nem érezném fairnek, ha kimondanám, hogy én is. Mert egyelőre még nem voltam benne biztos, hazudni pedig nem akartam. Hiszen néhány napja még a pokolba kívántam, akkor lehetséges, hogy máris szerelmes legyek belé, csak azért mert együtt töltöttünk két éjszakát?
Egyelőre szimpátiát és sajnálatot éreztem iránta, és nem akarom, hogy azt gondolja csupán sajnálatból vagyok vele, de ahhoz hogy igazán megszeressem, változnia kell. Meg kell gyógyulnia.
- Csinálok reggelit, aztán hazaviszlek. Addig zuhanyozz le - kedveskedett némi csend után. Nagyon furcsa volt, sosem láttam még ilyennek, mintha egy összeszokott pár lennénk, akik már évek óta ezt csinálják.
- Rendben! - Egy bólintással adtam tudtára a válaszom. Ezután kimászott az ágyból, és figyeltem, ahogy csupasz fenekét ide-oda ringatva elsétál az ajtóhoz. Ezen a látványon elmosolyodtam, és be kellett ismernem, hogy igazán szép és kidolgozott teste volt. Széles, formás vállak, vékony, de férfias derék, kerek fenék, és egészen hosszú, izmos combok. Vajon mivel tartja ilyen fitten magát?
Figyeltem, ahogy az ajtó melletti szekrényből előhalássz egy alsónadrágot, majd kissé ügyetlenül magára húzza. Amint kinyittok az ajtót, három kiskutyája torpedót megszégyenítő sebességgel száguldott be a szobába, és az ágy közepéig meg sem álltak.
Jongin hátra kapta a fejét, majd kérdően pislogott rám.
- Elbírsz velük?
- Persze - bólogattam mosolyogva, miközben becsavartam magam a takaróba és magamhoz vettem a legkisebb háziállatot. Megsimogattam apró buksiját, mire az ugatva fúrta a fejét a hasamat elfedő takaróba.
Jongin még bámult minket néhány másodpercig, majd kiment és becsukta maga után az ajtót.
Tényleg szükségem volt egy zuhanyra, ezért a takarót még mindig magam köré csavarva lemásztam az ágyról, és elindultam, hogy összeszedjem a ruháimat. Először az ingemet, a szoknyámat, a zoknimat, majd a bugyimat és végül a melltartómat is, de amikor az utolsó ruhadarabért nyúltam, az egyik eb sebesen szaladt oda, s mielőtt még hozzá érhettem volna, szájába vette a melltartóm és gyorsan eliszkolt a szoba másik végébe.
- Hé! - pislogtam utána meglepetten. A kutyus, akit emlékeim szerint Jjangának hívtak, vakkantott egyet, de a melltartómat nem köpte ki. - Add csak vissza - pislogtam rá nagy kutya szemekkel, majd elindultam felé, hogy visszaszerezzem azt, ami az enyém, de egy pillanat alatt kikerült és oda szaladt, ahol eddig álltam.
- Na! Jjanga, add vissza a melltartóm! Az úgy sem neked való - mondtam kedvesen, és ezúttal leguggolva, lassan próbáltam közeledni felé. Az apró eb lihegve figyelte minden mozdulatomat, de szerencsére nem szaladt el. Óvatosan kinyújtottam a kezem, mindössze 10 centiméter választott el attól, hogy megszerezzem a fehérneműmet, mikor Jjanga gondolt egyet, és elrohant mellettem. A hirtelen lendülettől elveszettem az egyensúlyom, és a vastag takaróban úgy, hogy ne látszódjon ki semmim, amúgy sem volt könnyű guggolni, ezért oldalra dőltem és elterültem a földön. A három kutya egyszerre kezdett ugatni, mintha rajtam szórakoznának, én pedig kezdtem elveszteni a türelmem.
- Jjanga, legyél jó kutyus, és add szépen vissza nekem.
Az eb megcsóválta a fejét, mintha értené, mit mondok neki, majd felugrott az ágyra másik két társához. Frusztráltan sóhajtottam fel. Amilyen aranyosnak tűnnek ezek a házi kedvencek, annyira rosszak. Teljesen látszik, hogy Jongin nevelte őket.
- Hát rendben, akkor - motyogtam feladva, és elindultam a fürdőszoba felé. Gyorsan vettem egy forró zuhanyt. Igaz nem frissített fel, de legalább tisztának éreztem magam. Megtörölköztem, majd magamra kapta iskola egyenruhámat, ezúttal melltartó nélkül. Mikor visszamentem a szobába a három kis ördögfajzat az ágyon lazsált, miközben a melltartóm pántját rágcsálták. Már messziről láttam, hogy az egész ruhadarab úszott a nyálban.
Tényleg szükségem volt egy zuhanyra, ezért a takarót még mindig magam köré csavarva lemásztam az ágyról, és elindultam, hogy összeszedjem a ruháimat. Először az ingemet, a szoknyámat, a zoknimat, majd a bugyimat és végül a melltartómat is, de amikor az utolsó ruhadarabért nyúltam, az egyik eb sebesen szaladt oda, s mielőtt még hozzá érhettem volna, szájába vette a melltartóm és gyorsan eliszkolt a szoba másik végébe.
- Hé! - pislogtam utána meglepetten. A kutyus, akit emlékeim szerint Jjangának hívtak, vakkantott egyet, de a melltartómat nem köpte ki. - Add csak vissza - pislogtam rá nagy kutya szemekkel, majd elindultam felé, hogy visszaszerezzem azt, ami az enyém, de egy pillanat alatt kikerült és oda szaladt, ahol eddig álltam.
- Na! Jjanga, add vissza a melltartóm! Az úgy sem neked való - mondtam kedvesen, és ezúttal leguggolva, lassan próbáltam közeledni felé. Az apró eb lihegve figyelte minden mozdulatomat, de szerencsére nem szaladt el. Óvatosan kinyújtottam a kezem, mindössze 10 centiméter választott el attól, hogy megszerezzem a fehérneműmet, mikor Jjanga gondolt egyet, és elrohant mellettem. A hirtelen lendülettől elveszettem az egyensúlyom, és a vastag takaróban úgy, hogy ne látszódjon ki semmim, amúgy sem volt könnyű guggolni, ezért oldalra dőltem és elterültem a földön. A három kutya egyszerre kezdett ugatni, mintha rajtam szórakoznának, én pedig kezdtem elveszteni a türelmem.
- Jjanga, legyél jó kutyus, és add szépen vissza nekem.
Az eb megcsóválta a fejét, mintha értené, mit mondok neki, majd felugrott az ágyra másik két társához. Frusztráltan sóhajtottam fel. Amilyen aranyosnak tűnnek ezek a házi kedvencek, annyira rosszak. Teljesen látszik, hogy Jongin nevelte őket.
- Hát rendben, akkor - motyogtam feladva, és elindultam a fürdőszoba felé. Gyorsan vettem egy forró zuhanyt. Igaz nem frissített fel, de legalább tisztának éreztem magam. Megtörölköztem, majd magamra kapta iskola egyenruhámat, ezúttal melltartó nélkül. Mikor visszamentem a szobába a három kis ördögfajzat az ágyon lazsált, miközben a melltartóm pántját rágcsálták. Már messziről láttam, hogy az egész ruhadarab úszott a nyálban.
- Jól van, tartsátok meg - sóhajtottam, és kisétáltam a konyhába, ahol Jongin egy szál alsó gatyában készítette a reggelit.
- Minden rendben? - pillantott rám, amikor meghallotta a szék nyikorgását. - Furcsa hangokat hallottam. Mintha beszélgettél volna valakivel.
- A kis fehér vakarék lenyúlta a melltartóm - morogtam, miközben megtámasztottam a fejem az asztalon.
Jongin hangosan nevetni kezdett, majd ismét felém fordult.
- Jjangah - kiáltotta el magát határozottan, mire az apró fehér kutyus már ott is termett a lábai előtt, szájában a melltartómmal. - És tényleg - ismerte el. - Visszakéred? - kérdezte, ahogy leguggolt kedvence elé.
- Nem - ráztam a fejem, ahogy belegondoltam, tiszta kutyanyál az egész.
- Úgy sincs rá szükséged - kacsintott rám. Hangos sóhaj hagyta el a szám, majd oldalra döntöttem a kobakomat.
- Eddig is tudtam, hogy kicsik a melleim, nem kell ilyen rejtett célzásokat tenned - morogtam.
- Buta, semmi baj velük - kuncogott Jongin, miközben lerakott egy tányér forró levest elém. - Én imádom a melleidet és így bármikor hozzájuk férhetek - suttogta érzékien a fülembe, ahogy mellém hajolt, egyik tenyerét pedig gyengéden végighúzta vékony ingemen.
- Perverz - néztem rá összeszűkített szemmel, és rácsaptam a kézfejére, mire gyorsan elkapta onnan. Odasétált az asztal másik végéhez és maga elé is rakott egy tányért. - Mi ez?
- Ramen.
- Minden rendben? - pillantott rám, amikor meghallotta a szék nyikorgását. - Furcsa hangokat hallottam. Mintha beszélgettél volna valakivel.
- A kis fehér vakarék lenyúlta a melltartóm - morogtam, miközben megtámasztottam a fejem az asztalon.
Jongin hangosan nevetni kezdett, majd ismét felém fordult.
- Jjangah - kiáltotta el magát határozottan, mire az apró fehér kutyus már ott is termett a lábai előtt, szájában a melltartómmal. - És tényleg - ismerte el. - Visszakéred? - kérdezte, ahogy leguggolt kedvence elé.
- Nem - ráztam a fejem, ahogy belegondoltam, tiszta kutyanyál az egész.
- Úgy sincs rá szükséged - kacsintott rám. Hangos sóhaj hagyta el a szám, majd oldalra döntöttem a kobakomat.
- Eddig is tudtam, hogy kicsik a melleim, nem kell ilyen rejtett célzásokat tenned - morogtam.
- Buta, semmi baj velük - kuncogott Jongin, miközben lerakott egy tányér forró levest elém. - Én imádom a melleidet és így bármikor hozzájuk férhetek - suttogta érzékien a fülembe, ahogy mellém hajolt, egyik tenyerét pedig gyengéden végighúzta vékony ingemen.
- Perverz - néztem rá összeszűkített szemmel, és rácsaptam a kézfejére, mire gyorsan elkapta onnan. Odasétált az asztal másik végéhez és maga elé is rakott egy tányért. - Mi ez?
- Ramen.
- Jó étvágyat - mosolyogtam rá kedvesen. Igazán hálás voltam, hogy reggelit csinált nekem. Valójában ő volt az első férfi, aki főzött rám, és nem igazán tudtam, hogy kezeljem a helyzetet. Ennek fordítva kellene lennie, nem?
Gyorsan megettem a levest, már farkas éhes voltam, hiszen vacsorát sem ettem.
- Köszönöm. Nagyon finom volt - hajtottam le a fejem hálám jeléül.
- Örülök, hogy ízlett.
Jongin felállt, elvette előlem a tányért, majd mindkettőt berakta a mosogatóba. Én addig előhalásztam a telefonom a zsebemből, és mikor megláttam a kijelzőn lévő nem fogadott hívások számát, elállt a légeztem.
- Valami baj van?
- Tíz nem fogadott hívás anyától, és még hat Joonmyuntól. Azt hiszem, most már ideje hazamennem. Anya meg fog ölni.
- Ne aggódj, majd én kimagyarázom - húzott a karjai közé Jongin. - Hiszen nem csináltunk semmi rosszat - Ujjai végigsiklottak a derekamon, ahogy magához ölelt, és a fenekembe markolt, hogy úgy vonjon közelebb. - Mmmm, sosem kellene melltartót hordanod - sóhajtozott, valószínűleg attól, ahogy melleim az ingemen keresztül meztelen mellkasához simultak.
- Inkább öltözz fel!
- Jól van, értettem - nézett rám beharapott ajakkal, majd elindult a szobájába, hogy magára kapjon valami normális öltözéket.
Ez egy kicsit ilyen mindenes fejezet lett, van benne erotika, cukiság, egy kis érzelem. Remélem tetszett és nagyon számítók a véleményekre. Illetve minden kedves olvasót szeretnék megkérni, hogy nyomjon nekem egy szívet, mert szeretném, ha Sehun olvasná az üzenetemet. Cserébe én is szavatok mindenkire. http://exo.mcmworldwide.com/EN/message.asp?EE_SEQ=54913
Köszönöm :)))
