5. Bejegyzés [part 4]

Megköszörültem a torkom, mire Jongin feje felemelkedett a paplanról. Oldalra nézett, sötét tekintete megállapodott rajtam. Szemfehérje most vörös színben úszott, arca sápadt volt. Mellkasáról leperegtek az elégett hamudarabok. Kifújta a füstöt tüdejéből, majd meghúzta a kezében lévő italt.

- Soojung? - nevetett, fogai kivillantak, mintha önkívületi állapotba került volna. - Csak képzelődöm!

- Jongin... - pislogtam rá aggódva. - Mit műveltél?

Annyira aggódtam és féltem, hogy útközben még azt is elfelejtettem, miért akartam ide jönni. Meg akartam győződni róla, hogy életben van-e, és hála az égnek nem végzett magán öncsonkítást vagy egyéb szörnyűségeket, de ez a látvány akkor sem tetszett.

- Csak bevettem néhány tablettát - kuncogott, és ügyetlen mozdulatokkal lemászott az ágyról. Tett néhány lépést felém, de alig bírta tartani magát. Háta görnyedt volt, feje előre hajlott, kócos barna tincsei eltakarták a homlokát és a szemeit. Egész lényéből áradt az alkohol erőteljes szaga. A szívem hatalmasat dobbant, amikor odaért elém, és szabad kezét az arcomra vezette. Lepillantottam a másikra, amelyben a félig üres üveget tartotta, aztán ismét farkasszemet néztünk egymással. Ilyen közelségből tisztábban láttam vonásait. Szeme alatt karikák húzódtak, szája kiszáradt, ajkán a bőr felrepedezett és egész arca elsápadt. Pupillái tágak voltak, majdnem egybeolvadtak fekete szemével, a körülötte lévő fehérség, ami máskor mindig tiszta volt, most kieresedett és vérben úszott. Nagyon ijesztő látványt nyújtott, de próbáltam elrejteni a félelmemet. Nagyon jól ismertem Jongint - főleg mikor ilyen állapotba került - , ha kimutatnám a félelmem, kihasználná a lehetőséget. 

Tenyere hűvös volt, ami kellemes érzést nyújtott forró arcbőrömnek. A rohanástól és az izgalomtól teljesen felhevült a testem. 

- Vizes vagy! - állapította meg szórakozottam, ahogy megragadott egy nedves hajtincset, amely valószínűleg kilógott a kapucni alól idefelé jövet. Fülem mögé sodorta a kósza szálakat, és ahogy ujjai hátra siklottak, rámarkolt a többire, majd egy erőteljes mozdultattal magához rántott. Nyelve azonnal utat talált a számba, ajkai tökéletesen illetek az enyémre. Kezemet tétován mellkasának feszítettem, de felesleges volt, nem igazán akartam ellenkezni, jól esett a csókja. 

Főképp azért jöttem ide, hogy megmondjam, jobb lesz, ha nem találkozunk egy darabig. Amíg ez az egész meg nem oldódik. De ebben az állapotban ezt még sem közölhettem vele, kitudja, mit tenne. 

- Jongin! - szóltam rá figyelmeztetően. Megtántorodott, összevonta szemöldökét és úgy méregetett. Láthatóan nem volt magánál. 

- Te tényleg igazi vagy! Azt hittem, ha kinyitom a szemem, el fogsz tűnni. - Mutatóujját végighúzta ajkamon, államvonalán, majd a kabátom cipzárjánál állapodott meg. 

- Mit vettél be? És mi ez - mutattam az üvegre - a szörnyűség, amit iszol? - Elfintorodtam, ahogy megízleltem az alkohol kesernyés izét az ajkamon. 

Jongin tett egy lépést, és ha azt hittem, hogy közelebb már nem tud jönni, tévedtem. A következő pillanatban a hátam a falnak ütközött, és fogságba kerültem Jongin karjai között. Észre sem vettem, mikor húzta le a kabátomat. Meztelen mellkasával szorosan hozzám préselődött. Más helyzetben örültem volna az ilyesfajta közelségének, de most nem töltött el örömmel. 

- Egy-két szemet - válaszolt horkantva, miközben újra megtalálta nedves tincsemet, és ujja köré tekerte azt. Mintha játszott volna. 

- A kórházban kellene lenned - nyeltem egy nagyot. Jongin tekintete elsötétedett, szúrós pillantásokat vetett rám. Inkább elfordítottam a fejem. - Sullinak szüksége van rád. És... neked is rá.

- Ó, és ezt mégis miből szűrted le, okoska? - Csattant fel azonnal, az okoska kifejezés pedig inkább sértő volt, mintsem becézgető. - Te és Joonmyun biztos nagyon jól tudjátok, hogy nekem mire van szükségem, nem? Hiszen állandóan megmondjátok, mit csináljak! 

- Én nem úgy... 

- Hallgass el, Soojung! Fogalmad sincs róla, hogy én mit akarok! Te mindig csak más érdekeit nézed, hogyan tudsz örömet okozni a körülötted lévőknek. Cseszd meg! Miért nem törődsz egyszer a saját boldogságoddal is? - Ahhoz képest, hogy valahol a felhők felett járt, szavai nagyon is józanok és igazak voltak. 

- Azért, mert Sullinak szüksége van rád. Nem hagyhatod magára - És tessék, már témánál is voltunk. 

- Ki vagy te, hogy megmond nekem, mit csináljak? - kiabált kikelve magából, és megszorította két karomat. Ujjai görcsösen fonódtak végtagjaim köré, és már-már fájdalmat okozott velük.

- Jongin, ez fáj! - sziszegtem a fogaim között, és éreztem, ahogy forróság önti el a szemem sarkát. Csak most ne kezdjek el sírni. 

- Nekem is fáj az önzetlenséged! - morogta, és egy pillanat alatt elrántott a faltól. Testem vízszintesen ért földet pontosabban ágyat, fejem belecsapódott a paplanba. 

- Hagyd abba, kérlek - néztem rám könyörögve, miután felém mászott és a derekamra ült, ezzel sikeresen leszorítva egész testem.

- Még el sem kezdtem, szivi - mosolygott rám hibátlan fogsorával, és volt valami ijesztő a tekintetében. Nem tudtam volna meg mondani, hogy mi, de már korábban is láttam. Amikor becsalt az irodájába vagy amikor erőszakkal vette el a szüzességem. Megrémített. 

- Beszéltem Sullival - mondtam ki hirtelen megfontolatlanságból, hátha ezzel elterelem a figyelmét. Úgy látszik sikerült, mert a szemei elkerekedtek, és elengedte eddig lefogott csuklóim. - B-bementem hozzá a kórházba. Szeret téged Jongin. Vissza kell menned hozzá. - A jobb vállam feletti angyalka azt suttogta, hogy helyes, amit mondok, ez így van rendjén, viszont a bal oldalamon az ördög ordított, tartsam meg Jongint, ne engedjem át senkinek, ha szeretem. 

De vannak dolgok, amiket fel kell áldoznunk más boldogságának érdekében. 

- Fogd be! - kiáltott Jongin, szemei vészjóslóan csillogtak. - Nem akarom hallani, és mondtam már, hogy ne mondd meg, mit tegyek! Vagy ha ilyen okos vagy, akkor miért nem találod ki, hogy ebben a pillanatban, mit akarok csinálni veled? - Ajaki sejtelmes mosolyra húzódtak. 

Elhallgattam, megpróbáltam felülni, de Jongin visszanyomott az ágyra. 

- Dugni akarok, Soojung! Meg akarlak dugni, keményen! Annyira, hogy még a nevedet is elfelejtsd! 

- Én viszont nem akarom - jelnettem ki határozottan, és összeszedtem minden erőm, hogy letaszítsam magamról Jongint. Sikerült is. Kezem nagy erővel csapódott a mellkasának, minek köszönhetően lefordult az ágyról, és a földre zuhant. 

Nem láttam értelmét annak, hogy továbbra is egy légtérben maradjak vele. Aggódtam érte, ide jöttem, hogy észhez térítsem, de felesleges volt a próbálkozásom. Az erőszakos énje kezdett ismét eluralkodni raja, és tudtam, ha nem menekülök el, akkor úgy járok majd, mint legutóbb. Féltem tőle. Nem az a Jongin volt, aki a vidámparkban fogta a kezem és plüss figurát lőtt nekem. Ez a depresszív, beteges és erőszakos oldala volt, amit nem szerettem. 

Gyorsan leszálltam az ágyról, és elindultam az ajtó felé, de mielőtt még elérhettem volna a kilincset, Jongin ott termett mellettem, és elkapta a karom. 

- Micsoda vadmacska - dorombolt a fülembe, majd visszadobott az ágyra. Sajnos sokkal erősebb volt nálam. - Imádom, amikor ilyen harcias vagy. Kár, hogy nem mész vele semmire, de azért szex közben nyugodtan karmolászhatsz - kacsintott rám. 

- Ez nem te vagy - motyogtam, hátha szép szóval sikerül rá hatnom. - Emlékszel, mit mondtál? - néztem fel rá szomorúan. - Nem akarsz nekem fájdalmat okozni. 

Jongin megforgatta a szemeit, majd a nadrágja gombjához nyúlt. Nagyot nyeltem, ez nem jött be. 

Amíg ő a gombbal és a cipzárral foglalatoskodott, gyorsan előkotortam a zsebemből a mobilomat. Fel akartam hívni Joonmyunt, hogy szóljak neki, azonnal jöjjön ide, és akadályozza meg azt, ami Jongin tenni készült. Nem azzal volt a baj, hogy szexelni akart, tudtam, hogy mennyire figyelmes, amikor normális. De tisztában volt vele, hogy a depressziója, a kétségbeesése és a fogyasztott drogok álltak a háttérben. És most megint rajtam akarta levezetni a feszültséget.

Ám Jongin észrevette, amikor elővettem a telefont, és egy gyors mozdulattal kikapta ujjaim közül.

- Eszedbe se jusson! - morogta, és eldobta valahová hátra a mobilt. Az hangosan csattant a földön, de hál' istennek nem tört szét. Ezért még megölöm. - Ne akard, hogy megint kikötözzelek - fenyegetett, aztán felcsillantak a szemei. - Bár nem is olyan rossz ötlet. - Kihúzta az övet a nadrágjából, leszedte a kabátot a karomról, így csak egy póló fedte el mellkasomat. Elkapta a két csuklom, és az ágytámlájához vágta őket. Egy pillanat alatt megkötözött, a bőr belevájt vékony bőrömbe.

Felnyögtem.

- Jongin, kérlek, ne tedd ezt megint!

- Ha ezt fogod hajtogatni végig, akkor a szádat is letapasztom. Nagy kár, hogy úgy sajnos a nyögéseidet sem hallhatom majd.

Szemeim elkerekedtek érzéketlen hangja és szavaiból éradó kegyetlenség miatt. Gyomrom összeszűkült, testem megremegett, most kezdtem csak felfogni, mit is tervez Jongin.

- Szeretsz te engem egyáltalán? - kérdeztem hirtelen a könnyeimmel küszködve. Ha tényleg szeretne, akkor nem csinálná azt, amit nem akarok.

Kérdésemtől egy pillanatra megállt, éreztem, ahogy teste megdermedt felettem. Két ujja közé szorította az állam és lejjebb hajolt, hogy arcunk egymással szembe kerüljön.

- Ezt én is kérdezhetném. Eddig mindig csak én bizonygattam az érzéseimet. Te egyszer sem mondtad, hogy szeretsz.

A szívem kihagyott egy ütemet. Láttam a Jongin szemeiben lévő fájdalmat. Meg sem fordult a fejemben, hogy ez ennyire bánthatja őt. És igaza volt, sosem mondtam, hogy szeretem. Ettől nagyon rosszul éreztem magam.

- Én... én...

- Hagyd csak - intett csendre. - Tartogasd a hangod későbbre. Szükséged lesz rá.

Leszállt rólam, én pedig könnyes szemekkel figyeltem következő lépéseit. Átmászott az ágy másik oldalára, oda, ahol a szekrény volt, majd kihúzta a fiókot.

Oldalra fordítottam a fejem, így pontosan láttam, mit csinált. Egy üvegcsét vett elő, majd egy fecskendőt és egy hosszú tűt. 

- Mi az? - kérdeztem félve. 

- Majd meglátod - pillantott hátra mosolyogva. - Kris-től kaptam nem rég. Ez a cucc hihetetlen. Csak beszúrsz magadnak egy picit, és fél perc múlva már a fellegekben érzed magad. Már a múltkor is kiakartam próbálni rajtad, de kíváncsi volta, hogy reagálsz a tablettákra. 

- Tessék? - kérdeztem hitetlenkedve. - Te kísérletezgetsz rajtam? Mi van, ha nem bírom és belehalok? 

- Nyugi már - dőlt el az ágyon, úgy, hogy arca ismét az enyém felett helyezkedjen el. - Szeretlek, és nem sodornálak veszélybe. Ha meghalnál, akkor én is. És ne félj, nem fogsz rászokni ezekre a szerekre. Ez csak egy kis szórakozás. 

- Jongin, nem akarom - sírtam fel. Lesokkolt az előbbi szavaival. Már nem tudtam, mit higgyek. Vagy hogy ki ő. Ez nem a kedves és aranyos Jongin volt, főleg nem az, akiről Sulli mesélt. 

- Sh, nyugalom - finom csókot nyomott ajkaimra. 

Megkönnyebbültem, amikor visszamászott hozzám az ágyra, a fecskendőt meg a többi kelléket pedig az asztalon hagyta. Csókjai elárasztotték az egész arcomat. Ujjai sietve törtek be pólóm alá.

- Attól, hogy nem adtam be neked semmit, nehogy azt hidd, hogy kegyelmes leszek - súgta a fülembe, miután lehúzta magáról a farmert és ledobta a földre a mobilom után. 

Egy fekete szűk boxer rejtette el előlem kemény erekcióját. Furcsa érzések csaptak össze bennem. Az egyik részem nem akarta, a másik viszont alig várta, hogy Jongin hozzám érjen. Szemeim szinte felfalták félmeztelen látványát, és legszívesebben abban a pillanatban levarázsoltam volna róla az alsóját. De ezt most nem mutathattam ki. Nem, mert ez egy másik Jongin volt, és nem tudtam, mit vállalok magamra egy-egy lépésemmel. Inkább vártam. 

A következő percekben lassan megszabadított a zoknimtól, a nadrágomtól és a bugyimtól is. Már korántsem voltam zavarban előtte. Tetszett, ahogy tekintete elidőzött combjaimon és a póló alól kilátszott testrészeimen. 

Hideg ujjai besiklottak az említett ruhadarab alá, és feltolták azt egészen a melltartómig. 

- Zavar ez a felső, de akkor sem foglak elengedni - mosolygott őrült módjára Jongin. - Jézusom, ha tudnád, milyen erotikus látványt nyújtasz így, félmeztelenül az ágyamhoz kötözve.  Ha tehetném, ki sem engednélek a szobámból, de azt hiszem, egy idő után feltűnne az iskolának a hiányod. Hidd el, csak ez tart vissza. 

Amilyen beteges elméje volt, el is hittem neki.