2014. július 28., hétfő

1. Bejegyzés

2014. 08. 31. Vasárnap


Kedves Naplóm,

Holnap elkezdődik az utolsó tanév a gimnáziumban, és amennyire szerettem a nyári szünetet, épp annyira várom az iskolát. Nem azért, mert hiányoznak az unalmas matek órák az undok és perverz Mr. Kim Jonginnal, vagy a fárasztó testnevelés órák, amit sosem úszok meg sérülések nélkül. Hanem azért, mert holnap végre újra láthatom őt... Őt, aki odafigyel a diákok egészségére, őt, aki minden egyes alkalommal ellátja a testnevelés órán szerzett sebeimet, őt, akinek annyira kedves a mosolya, hogy elolvadok, ahányszor látom, Őt, aki nem más, mint az iskola orvosa, Kim Joonmyun-ssi.

Tizedikes voltam, amikor a gimnáziumban kezdett dolgozni. Akkor épp nem tornázhattam egy félévig az előző évben elszenvedett lábtörésem miatt, így csak akkor láttam, amikor néha-néha bement a tanáriba, vagy végig sétált a folyosón. Olyankor minden női szem rátapadt, és az egész iskola beismerte, hogy sosem volt még ilyen fiatal és helyes iskola orvosunk, mint ő. A legtöbb lány igyekezett mindent elkövetni, hogy hacsak pár percre is valami ócska indokkal, bekerüljön az orvosi szobába. Nekem nem volt szükségem színjátékra; kiskorom óta rosszban voltam a sporttal vagy bármiféle testmozgással. Tizennyolc év alatt összesen nyolcszor törtem el a csontjaim. Először három évesen, amikor kiestem a hintából, aztán öt évesen, amikor biciklizni próbáltam, háromszor az általános iskolában, kétszer a gimnázium első évében, és legutóbb tizedikben. De a törések mellett gyakoriak voltak a horzsolások és a zúzódások is.

Általában minden tesi órán szereztem valami sérülést, vagy meghúztam a bokám, vagy orrba találtak egy labdával, vagy akkorát estem, hogy az egész tornaterem belezengett. Így hamarosan gyakori vendég lettem az orvosi szobában. Joonmyun-ssi csendes volt, nem igazán kezdeményezett beszélgetést a diákokkal, ellátta a sebeimet és már mehettem is vissza az osztályterembe. De mikor egy héten többször is nála kötöttem ki, mindig nevetett, és kigúnyolt, amiért ilyen ügyetlen voltam. Először úgy kezeltem, mint bármelyik más tanárt, és meg sem fordult a fejemben, hogy másképp tekintse rá. De tizedik után, a nyári szünetben, mikor 3 hónapig nem láttam, hiányozni kezdett a hangja, a nevetése és az érintései.

Tizenegyedikben ő vizsgálta meg a lányokat év elején, ami annyit jelentett, hogy mindenkit megmért, mennyit nőttünk a tavalyi évhez képest, és egy általános egészségügyi vizsgálatot csinált; leellenőrizte a látásunkat, hallásunkat, megmérte a vérnyomásunkat, és megnézte a tartásunkat. Az utóbbi volt a legkínosabb a lányok körébe, mert le kellet vetkőzni fehérneműre, s habár Joonmyun-ssi sosem nézett ránk úgy mint egy nőre - csak úgy, mint a diákjaira, legalább is így gondoltam én - nekem ez volt a kedvenc részem a vizsgálatok közül. Élveztem, ahogy gyönyörű barna szemei elkalandoztak a domborulataimon, vagy ahogy megfogta a derekam, hogy megfordítson.

Azután egyre többet álmodoztam róla, egyre több mocskos gondolat jutott eszembe, amit az a perverz Kim Jongin mindig megzavart. Utáltam az órákat vele, akármilyen keményen tanultam matekból, hármasnál jobb jegyet sosem adott, és volt egy olyan érzésem, hogy direkt csinálta. Szándékosan szívatott. Habár be kellett ismernem, hogy hatalmas szexuális kisugárzással rendelkezett. Az egész lényéből áradt a szexualitás, és az osztálytársaim megörültek érte. Nem hiába... Kim Jongin az egyik legperverzebb tanárként volt számon tartva az iskolában. Feltűnően bámulta a lányokat, és szeretett tapizni. Rengeteg pletyka terjengett róla, több tanárral és diákkal is láttak együtt intim helyzetbe. Nem tudtam, mennyi igaz belőle, sosem fordítottam túl nagy figyelmet rá, de amikor olyan buta libák kaptak ötöst, akik azt sem tudták, mi az az algebra, akkor elgondolkodtam a híreszteléseken.

Akárhogy is Kim Jongin-ssi, idén te sem fogod elrontani a kedvem. Ez lesz az utolsó gimis évem, és ez alkalommal megszerezem, magamnak azt, amit akarok. Pontosabban: azt, akit akarok. Kim Joonmyun-ssi, bármit megteszek, hogy az enyém légy, ezt a naplót pedig arra fogom használni, hogy lejegyezek minden olyan pillantott, ami a csábításod eszközéül szolgál.

5 megjegyzés:

  1. BDSM, BDSM, én meg szépen lassan a ficidbe esem *-*

    VálaszTörlés
  2. *Egyszer elirtad Jongin nevet.*
    Whaaaaaa, legyen szexcentrikus kerlek, annyira jo szereploket valasztottal, annyira jonak igerkezik, I'm looking forward so much!!

    VálaszTörlés
  3. egeknek drága ura....*-------------------* végre valaki felfedezte joonmyun tökéletességét :33 és mint a többi fec-edet, nagyon-nagyon várom:33

    VálaszTörlés
  4. Nyááááááááááááááááá belekezdtem ebbe a ficidbe is és nem csalódtam ismételten :D Nagyon jó megyek is a kövire :)

    VálaszTörlés
  5. Érdekesen indult. Nem azért mert hibás lenne, vagy bármi más, csupán számomra ez a téma elég érdekesnek tűnt, de ne aggódj ez nem romboló kritika, ugyanis kellemesen csalódtam :D
    Nagyon tetszik a fogalmazásmódod, s ahogyan ábrázoltad a két tanárt hmm :P Még magam is belepirultam, ahogyan elképzeltem őket :P Bár nem nehéz, de ezekkel a jelzőkkel, amiket rájuk aggattál :3 Na, de nem akarok a szépfiúknál leragadni!
    Számomra az a rész tetszett a leginkább, amikor beszéltek a tanárokról és a szexi doki éppen mögötte volt. Hogy miért? Mert a különösen rossz napom ellenére is felnevettem. Konkrétan magam előtt láttam a történetet, akár egy filmet! :O
    Na, és az álom, hát az valami cudar érdekesre sikerült. Ugyanis jellemekben, kifejezésben inkább Mr. Kimre tippeltem volna, de amikor hősnőnk úgy érezte, hogy az Joonmyun akkor kissé meglepődtem. Hát ennek is biztosa megvolt az oka, hogy ennyire összezavartál engem :D Mindenesetre tetszett!
    Hamarosan megtalálsz a második fejezetnél, én ilyen lassú olvasó vagyok, de szeretem kifejteni a véleményemet (momentán egyre hosszabban, amióta Orsival beszélgetek xD)

    VálaszTörlés