2. Bejegyzés

2014. 09. 13. Szombat

Kedves naplóm,

Tudom, hogy megfogadtam, hogy rendszeresen írni fogok, de annyi minden történt az elmúlt két hétben, hogy nem volt időm. A legelső és legfontosabb dolog, hogy végre elvesztettem a szüzességem. Ez minden lány életében jelentős dolog, és majdnem mindig hasonló képen történik. De az én életem koránt sem átlagos, ezért a szüzességem elvesztése sem átlagos módon történt. Ráadásul az egész összefügg azzal a titokkal, amit Kim Jonginról és Kim Joonmyunról tudtam meg. Most, hogy így leírom egymás mellé a két nevet és elképzelem lelki szemeim előtt az arcukat, annyira butának érzem magam, hogy korábban nem jöttem rá. 

Na, de kezdjük az elején:

Az első nap szörnyen izgatott voltam. Amint kipattantak a szemeim, kiugrottam az ágyból. Egy frissítő zuhannyal kezdtem, alaposan megmostam minden porcikám, mélyen a bőrömbe dörzsöltem a tusfürdőt, hogy jó illatom legyen. Félüveg parfümöt locsoltam magamra, annak a reményében, hogy ma akár össze is futhatok Dr. Kimmel. (Imádom ezt a megnevezést, annyira erotikusan cseng, amikor kimondom.) Hosszú barna hajam, amelyet legtöbbször egy lófarokban hordtam a fejem tetején, most kifésültem és szabadon hagytam vállaimon. 

Az iskolában kötelező volt az egyenruha, amit mindenki saját maga intézett. Minden évben más volt, így könnyű volt megkülönböztetni az évfolyamokat. Tizenkettedikben a lányok egy fehér rövid ujjú inget sötét kék nyakkendővel, térd feletti kék szoknyát, fekete hosszú zoknit és cipőt viseltek. Ez mindenképp imponált a hím nemű tanároknak és diákoknak. Legfőképpen Mr. Kimnek, aki alig tudta levenni a szemét a folyosón elhaladó lányok combjáról és fenekéről...

Felkaptam a már előző este kikészített uniformist, és megnéztem magam a tükörben. Sokat változtam a tavaly énemhez képest, s nemcsak belsőleg, de külsőleg is. Híztam egy kicsit - idén nyáron próbáltam elkerülni minden baleset veszélyes helyet, azért a napjaim nagy részét otthon töltöttem az internet előtt, erotikus történeteket olvasva, miközben azon törtem a fejem, hogyan bolondíthatnám magamba Dr. Kimet. Na, ennek következébe felszedtem néhány kilót, és még a melleim is nagyobbak lettek egy picit, bár hangsúlyozom, hogy előtte sem voltam túl nagyok... Az arcomon is észlelhető volt némi változás, de ez - gondolom - a serdülő korral járt, és a hajam is nőtt, most már a derekam közepéig ért. 

Nem én voltam az osztály legszebbje, de azért elégedett voltam a külsőmmel, és nem csak én, de a legtöbb fiú is. 

Az izgalomtól nem volt étvágyam reggelizni, ezért készítettem egy szendvicset, hogy ebéd ideig még se kelljen éheznem. Felkaptam az iskolatáskám, és gyalog indultam útnak. Felesleges lett volna azért a tíz perc sétáért a busz használni.

Ezután sajnos nem történt semmi. Még csak nem is láttam Dr. Kimet, és egy szörnyű gondolat jutott eszembe az ebédlőben: Mi van, ha kirúgták? Vagy áthelyezték egy másik iskolába? Összeszűkült a gyomrom, és újból elment az étvágyam. 

A délutáni órákat az osztályfőnököm tartotta. Nem csináltunk semmit, az első nap mindig ilyen laza volt, de figyelmezett, hogy, aki holnapra nem hozza a könyveit, az kemény büntetést kap. Ezzel egyben kiosztotta az órarendeket is. Természetesen a testnevelés órák száma volt az első, amit megnéztem. Hétfő, szerda, péntek. Csodálatos, ha jó formában vagyok, akár heti három alkalommal is az orvosi szobába juttathatom magam. A kővetkező a matek órák száma volt. Kedd, csütörtök, és péntek utolsó óra Mr. Kimmel. Nagyszerű. Holnap máris lesz a matek órám.

- Rendben, osztály, még egy fontos közlemény, aztán elmehetnek. Holnap lesz a szokásos éveleji orvosi vizsgálat. Ne felejtsék elhozni a korábbi leleteket. Köszönöm. Holnap találkozunk - fejezte be az utolsó órát az osztályfőnök, majd visszament a tanáriba. A szívem nagyot dobbant, és csak pislogtam magam elé. Holnap végre találkozni fogunk, és bevethetem magam. Igeeen!

- Soojung, jössz? - bökött oldalba a padtársam, aki egyben a legjobb barátnőm volt. - Vagy már megint álmodozol... khm... tudjuk kiről - nézett rám gúnyosan. Ő volt az egyetlen, akinek elárultam a Dr. Kim iránti vonzalmamat, és teljesen hülyének tartott. 

- Megyek, megyek... csak azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel holnap - húztam pimasz mosolyra a szám, miközben elpakoltam a füzetem és a tollaim a táskámba. 

- Ne mond, hogy azt tervezed, amit a szünetben beszéltünk? - forgatta a szemeit Nari. 

- De - bólogattam, miközben a folyosón sétáltunk. 

- Teljesen elment az e... - elakadt a hangja, mire rápillantottam, és láttam hogy előre mered. Követtem a tekintetét, ami egyenesen Mr. Kim Jonginon állapodott meg. A folyosó végén állt a tanári előtt.  Összehúztam a szemem, és kérdően pislogtam Narira, aki láthatóan nagyot nyelt. 

- Mi bajod? - kérdeztem gyanakvóan.

- S-semmi. Menjünk - mondta, majd megragadta a kezem és elindult Jongin-ssi felé.

- J-jó napot Kim Seonsaengnim - köszönt neki a barátnőm, miközben elhaladtunk mellette. 

- Hogy telt az első nap, hölgyeim? - kérdezte azzal a tipikus bájgúnár mosolyával. Oldalra fordítottam a fejem, és megforgattam a szemeim, amíg Nari leállt vele cseverészni. - Remélem idén jobban fog teljesíteni matematikából Miss Ahn - szólított meg végül. 

- Ne aggódjon miattam Mr. Kim. Mindent megteszek, azért, hogy ötös kapjak.

- Mindent? - méregetett, mintha csak egy préda lennék. - Majd meglátjuk. 

- Nari. Induljunk - fogtam meg a kezét. - Valaki egy egész üveg kölnit fújhatott magára, és irtó büdös - morogtam, miközben képzeletben felnyársaltam Kim Jongint. 

- É-én nem érzem - makogott a barátnőm, ahogy húzni kezdtem magam után. Mikor tisztes távolságba értünk megfogtam Nari vállát és magam felé fordítottam. 

- Neked tetszik Kim Jongin - állapítottam meg felháborodva. 

- Tessék? Dehogy... - mentegetőzött, de egyszer sem nézett a szemembe. Tudtam, hogy hazudik.

 - És még én vagyok a hülye, amiért belezúgtam Dr. Kimbe - tettem keresztbe a kezeim sértődötten. - Ő legalább nem olyan perverz és...

- Soojung...

- Most hallgass meg, Nari - intettem csendre.

- De Soojung... - húzta a száját.

- Szóval azzal a perverzzel ellentétben Dr. Kim nem tapizza a lányokat, csak akkor ha a munkájából adandóan muszáj, és nem bámulja meg őket, még akkor sem, amikor egy szál melltartóban állsz e...

- Khm - hallottam meg egy köhintés a hátam mögül, és ezt a hangot ezer közül is felismertem volna. Már értettem, miért akart közbe szólni Nari. 

- A hátam mögött van, igaz? - tátogtam, mire a barátnőm bólintott egyet. Legszívesebben ott helyben elsüllyedtem volna. Ahelyett hogy elcsábítanám, mint az a szexi domina abban a kiszemelt kedvesét abban a történetben, én leégetem magam, ráadásul úgy, holnap egy szál melltartóban fogok előtte állni. 

- Jó napot, Dr. Kim - fordultam felé, miután sikerült valamennyire összeszedni magam. A pupilláim valószínűleg kitágulhattak, ahogy befogadtam az elém táruló látványt. Három hónap után ismét láthattam azt az arcot, amit annyira szerettem. De nem ezen akadt meg a szemem, hanem a szőke haján, ami tavaly még barna volt, és a szemüvegén, amit még sosem láttam rajta ezelőtt. De annyira jól nézett ki, hogy képtelen voltam az ajkamba harapni, ha nem akartam felnyögi a látványtól. 

- Jó napot, Miss Ahn, Miss Kim - mosolygott rám azzal az 1000 karátos mosolyával, amitől minden egyes alkalommal elolvadtam. - Mit csinálnak még ilyen későn az iskolában? Későre jár már. 

- Épp indulni akartunk - ragadta meg a karom Nari. - Viszont látásra, Kim seonsaengim.

- Csak óvatosan, Miss Ahn - pillantott rám. - Nem szeretném, ha útközben eltörné valamijét, és nem tudna részt venni a holnapi vizsgálaton - kacsintott, mielőtt eltűnt a folyosó végén.

Kiérve az iskolából, leültem az egyik padra, és nagy levegőkkel próbáltam lehiggadni. 

- Ő... az előbb flörtölt velem, ugye? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Ne éld bele magad Ahn Soojung, csak a hangulatot próbálta oldani. Amúgy is.... mindig ilyen... kedves mindenkivel - huppant le mellém a barátnőm. 

- Ez is, amiatt a perverz Kim Jongin miatt van - morogtam idegesen. 

- Yah! Hihetetlen vagy! Miért utálod ennyire? Azért mert téged még nem fektetett meg? 

- Mi? - néztem rá értetlenül. - Miről beszélsz? Téged talán megfektetett? 

- N-nem... Nem azért mondtam - védekezett. - Csak tudod, az a sok pletyka... 

- Egyszerűen csak utálom. Akármennyit tanulok matekból, sosem kapok hármasnál jobbat. És az a vigyor az arcán, amikor kiosztja a teszteket... mintha direkt csinálná - szorítottam ökölbe a kezem. Valahol értettem, mit akart Nari mondani ezzel. A legtöbb lány a suliban arra vágyott, hogy Kim Jongin asztalán, vagy kocsijában, vagy ágyában kössön ki. Nagy dicsőségnek számította, ha egy diák a tanárával kerül intim viszonyba. Sokan szerettek felvágni vele, mert nem tudták, hogy ezért akár ki is rúghatják őket az iskolából. Ha igazak a pletykák, akkor Kim Jongin nagyon jól csinálhatta, mert egyszer sem került veszélybe az állása. 

- De te sem tagadhatod, mennyire jól néz ki abban a fekete öltönyben. Olyan szexi a mosolya, hogy bárkit le tud venni a lábáról pillanatok alatt, és ahogy azokkal az ajkakkal csókol, miközben hozzád ér a finom kezeivel...

- Állj, állj, állj! Hirtelen úgy beszélsz, mintha már tapasztaltad volna - szűkítettem össze a szemem. 

- Mármint... úgy értem, képzeld el, ahogy megcsókol azokkal az ajkakkal. És most hogy bele gondolok, még hasonlít is a te kedves és szent Dr. Kimedre. 

- Mire akarsz ezzel kilyukadni? 

- Én csak azt mondom, hogy senkinek sem lenne ellenére ágyba bújni vele, és... tudod, ha tényleg jelentkezni akarsz arra az egyetemre, ahová elengedhetetlen a kitűnő átlag, akkor talán... 

- Jézusom, Nari! Te meghibbantál - háborodtam fel. - Most inkább haza megyek, és ha észhez tértél, majd keress meg - búcsúztam el tőle.

Amint beértem a hálószobámba, levetettem magam az ágyra, és szorosan becsuktam a szemeim. A gimnázium utolsó évének első napja szörnyű volt. Teljesen leégettem magam Kim Joonmyun előtt, pedig olyan alaposan elterveztem, hogy holnap felveszem az új, szexi melltartóm, amit csak akkor hagyhat figyelmen kívül, ha meleg. De ezt kétlem. Azt akartam, hogy úgy lásson majd, mint egy igazi nőt, erre én sikeresen elintéztem magam. Ezek után azt fogja gondolni, hogy egy naiv liba vagyok, aki mást sem csinál egész nap, csak róla álmodozik. 

***

- Ahn Soojung - suttogta egy kellemes, lágy hang a fülembe. A forró leheletétől megremegtem, egész testem libabőrös lett. - Tudom, hogy vágysz rám - folytatta, miközben egyik ujját végig húzta az oldalamon. Csak ekkor eszméltem rá, hogy meztelen vagyok.

A szemem bekötötték valamivel, mert semmit sem láttam. Leakartam szedni a kötést, de amikor megmozdítottam a kezeim, csak a láncok csörgését hallottam; oda bilincseltek valamihez. 

- Rossz kislány voltál - Olyan volt a hangja, mint Kim Joonmyunnak, de még sem az övé volt. - És ezért büntetést érdemelsz. - A következő pillanatban éreztem, ahogy csattan valami a combomon. A hirtelen fájdalomtól elakartam rántani a lábam, de nem tudtam, mivel azt is leráncolták. Fogalmam sem volt, hogy hol lehettem, kivel, és miként kerültem ide, de nem ijedtem meg. Sőt, izgatónak találtam a helyzetet. 

- Tudod, már régóta figyellek - mondta a fogva tartóm, miközben mellém feküdt. Teste hozzá ért az enyémhez, ő is meztelen volt, kemény férfiassága a combomhoz nyomódott. 

- K-Ki vagy? - mindössze ennyi fért ki a torkomon. Válaszképp két ujjával megszorította az állam, és hirtelen az ajkaimra tapadt. Erőszakosan falta eddig érintetlen párnáim. Fogával olyan erősen harapott bele, hogy éreztem, ahogy kiserkent a vérem. Hosszú másodpercekig csókolt, szinte kiszívta belőlem az összes oxigént, mire orromon keresztül kapkodtam levegő után. Ismerős volt az illata, a hangja, mindenképpen olyan ember lehetett, akit ismertem.

- Az vagyok, akit annyira kívánsz - súgta az ajkaim közé. Ujjait a hajamba vezette, belemarkolt, és erősen tépni kezdte barna tincseim. Hátra szegtem a fejem, hogy valamennyire enyhítsek a fájdalmon, nyakam elemelkedett a párnától, amit azonnal megtámadt. Éles fogait úgy mélyesztette a húsomba, mintha szét akarna tépni. 

- Ahh! - Hiába fájt minden érintése, az alfelem bizseregni kezdett. Nyelve hamarosan lejjebb siklott, és nagyot szívott a mellbimbómon. Két kezét levezette a derekamra, és erőteljesen vájta körmeit a bőrömbe. 

- Megduglak - suttogta a fülembe kéjesen. - Egész éjszaka kefélni foglak. Bepótolóm az összes elhalasztott lehetőséget Miss Ahn - hangsúlyozta az utolsó szavakat. 

Nagyot nyeltem, miközben próbáltam rájönni hogy ki lehet ez a rejtélyes férfi. Minden jel arra utalt, hogy Kim Joonmyun a fogva tartóm, de ő sosem tenne ilyet. Ez nem az ő stílusa, sosem használna ilyen obszcén szavakat. Vagy mégis? Hiszen ő rá vágyom már évek óta. Talán ilyen valójában? És az a kedves mosoly, és visszafogott külső csak álca? 

- Joonmyun-ssi - nyögtem fel. 

- Shhh - csitított, miközben egyik ujját az számra tette. - Nem akarom hallani ezt a nevet! Most pedig, jól nedvesítsd be, nem akarom, hogy fájjon az első - mondta, majd bedugta az ujját az ajkaim közé. Hagyta, hogy néhány másodpercig szopogassam, aztán kihúzta immár nyálas végtagját. Végighúzta a melleim között, a hasamon keresztül, majd szemérmemnél megállapodott. - Milyen nedves vagy, te kis szajha - hallottam, a hangján, hogy mosolyog. Ujjhegyével a csiklómat kezdte ingerelni, ujjai közzé fogta és erősen dörzyölte, amitől egyfolytában sóhajatok szakadtak fel belőlem. 

- Istenem - nyöszörögtem a kéjtől. 

- Tetszik, mi? - nevetgélt, majd középső ujját tövig nyomta. Ugrottam egyet a fájdalomtól, de a láncoktól nem igazán tudtam mozogni. 

- Ez fáj! 

- Ne játszd meg magad, tudom, hogy szereted, ha fáj.

Lassan mozgatta ujját, végig tapogatva hüvelyem belső falát, s mikor már elég tágnak érezte, csatlakoztatott még egyet. Ki-be mozgatta őket, és a kezdeti fájdalom hamarosan elmúlt, helyét gyönyör váltotta fel. 

Iszonyatosan zavart, hogy nem láttam semmit. Nem láttam, mit művel, hol vagyok, és hogy ki lehet ő egyáltalán. 

A következő pillanatban éreztem, ahogy elhelyezkedik előttem, kemény férfiasságát neki dörzsölte a csiklómnak, és pedig megijedtem az érzéstől, mert az ujjaihoz képest nagyon nagy volt. 

- Ez most fájni fog - hallottam kuncogását, majd egy erőteljes mozdulattal belém hatolt. 

Kipattantak a szemeim, és azonnal felültem az ágyon. Sötétség fogadott, de tisztán érzékeltem, hogy a saját szobámba voltam. Senki nem volt mellettem, a kezeim és lábaim szabadok voltak, hálóing fedte a testemet. Gyorsan felkapcsoltam az éjjeliszekrényen lévő kislámpát, és a tükörhöz sétáltam. Se harapás nyom, se vérző ajak. Csak álom volt az egész, de a szívem olyan hevesen vert, mintha valóságos lett volna. Egyfolytában az ő hangja víz hangzott a fejembe, és nem tudtam hova tenni az egészet. Túl sok ilyet olvastam mostanában, és túlságosan frusztrált voltam. Ráadásul Nari hülyesége is...

Nagyot sóhajtottam, lekacsoltam a lápát és visszafeküdtem aludni.

Másnap reggel úgy éreztem maga, mint aki már hetek óta ne aludt. Karikás volt a szemem, és sápadt voltam. Remek. Nem elég, hogy leégettem magam Joonmyun-ssi előtte, de még csúnya is leszek. Ennyit a tervemről... Jobb, ha elfelejtem. 

A szekrényemre kiakasztott fehérneműre pillantottam. Egy hete vettem, kizárólag erre az alkalomra. B kosaras volt, szóval kicsi... de mit tegyek, ha ekkora mellekkel áldott meg az Úr? Becsapni pedig nem akartam senkit, mi értelme lenne, ha oda mennék egy C kosaras push-up melltartóban, aztán mikor levenné róla Dr. Kim, két szúnyogcsípéssel szembesülne. Sötét rózsaszín pántjai voltak, amelyek egy-egy masnival kapcsolódtak a szintén rózsaszín csipkés szegélyhez, a többi része fehér volt, rózsaszín pöttyökkel. 

Miután letusoltam, magamra kapta az új fehérneműt, és a tükör elé sétáltam. Csinos voltam, a kis melleim ellenére is tetszettem magamnak. Hajamat most felfogtam, hogy ne zavarja majd Dr. Kimet a 'kilátásban', az arcomra pedig kentem némi alapozót, hogy palástoljam karikás szemeimet. Így összességében már nem is festettem olyan rosszul. 

Leszaladtam a földszintre, ahol már anya várt a reggelivel, de valahogy megint elment az étvágyam. Az éjszakai álom miatt összeszűkült a gyomrom. Zavart, hogy nem tudtam ki volt a főszeplője. Kim Joonmyun volt, akire vágytam, kívántam és mocskos dolgokat akartam tenni vele, akár olyanokat, mint az álmomban, de egy részem azt súgta, hogy nem ő volt a titokzatos fogva tartóm. 

Megráztam a fejem, és az iskolába vezető úton próbáltam nem erre gondolni. Hamarosan Nari is hozzám csapódott. 

- Milyen csinos vagy ma reggel - mosolygott rám biztatóan. 

- Nagyon - forgattam a szemeim. - Remélem, sikerül kiverned a fejedből azt a gondolatot, hogy feküdjek le Mr. Kimmel az ötösért - morogtam, de megbántam, mert azonnal eszembe jutott az álmom. Jézusom, most már minden ilyen témáról erre fogok asszociálni? 

- Ne haragudj, Soojung - biggyesztette le az ajkát. - Csak egy kósza gondolat volt, azt akarom, hogy felvegyenek arra a nemes egyetemre. 

- Én is szeretném, de a tudásom miatt, és nem azért mert lefekszem a tanárokkal. 

- Hm, csak ez az akadálya? - gondolkodott el a barátnőm. - Mármint, ha Kim Jongin egy átlagos diák lenne, akkor sem feküdnél le vele?

Először rá akartam vágni, hogy kizárt, de ahogy jobban bele gondoltam, igazából Mr. Kim tényleg nagyon jóképű volt, és dögös, és épp olyan perverz, mint az álmomban szereplő férfi. 

- Gyerünk Soojung, valamikor neked is el kell vesztened a szüzességed - nyaggatott Nari. 

- Mi az hogy nekem is? - nézem rá csodálkozva. - Szóval... te... te már nem vagy szűz? 

- N-nem - ismerte be pironkodva. Megtorpantam és csak bámultam rá. Már nem voltunk messze a sulitól, de ezt mindenképp meg akartam vele beszélni, még mielőtt beérünk. 

- Hol? Mikor? Kivel? - faggattam lelkesen. - Miért nem árultad el?

- N-nem akartam, hogy esetleg kényelmelenül érezd magad miatta.

- Dehogy - ráztam a fejem. - Én örülök neki. Legalább egyikünk tapasztaltabb és tud tanácsot adni a másiknak - mosolyogtam. Megfogtam a kezét és a sulitól nem messze lévő park irányába kezdtem húzni. Ott kerestem egy csendes padot, ahová leülhettünk beszélgetni. - Szóval, halljam a részleteket. Kivel? Hol? Mikor?

- Öhm... két hete történt, a gólyatáborban. Emlékszel, hogy jelentkeztem kísérőnek? - bólintottam. - Hát ott...

- Na ne... Egy gólyával? - tátottam el a szám. 

- Nem. Egy másik... kísérővel - nyelt nagyot. - Éjszaka picit becsiccsentettem, a szobám pedig az emeleten volt, ahová elég szűk lépcső vezetett fel, ezért ő segített, és felvitt, aztán ott elkezdtünk beszélgetni az iskoláról, meg az új tanévről. Azt monda, hogy már alig várja, mert tetszik neki egy lány a mi évfolyamunkról, aztán valahogy egymásnak estünk...

- Na, várjunk - gondolkodtam el. - Ha tetszik neki egy lány a mi évfolyamunkról, ennek ellenére mégis is lefeküdt veled, akkor te vagy az a lány - csaptam össze a kezem elégedetten.

- Tudom - harapta be a száját szégyenlősen Nari. - Ezért is mentem bele az egészbe. 

- Akkor most együtt jártok? Ki az a fiú? - érdeklődtem izgatottan.

- Nem járunk együtt, mert nyíltan sosem mondta, hogy tetszem neki, és amúgy is csak két hete történt az egész, úgyhogy addig nem akarom megmondani ki az, amíg nem biztos - húzta el a száját. 

- Megértem, de olyan rossz. Lehet, hogy elsétál mellettünk a folyosón, én meg azt sem fogom tudni, hogy ki az. 

- Ne haragudj, Soojung, te leszel az első akinek elmondom, de először beszélni szeretnék vele. 

- Jól van - veregettem meg a vállát biztatóan. - De ha átvert és kihasznál, szólj! Mert akkor kiherélem. 

- Bolond vagy - nevetett fel. - Na, de menjünk, különben lemaradsz az orvosi vizsgálatról - kacsintott rám. 

Egy perccel csengetés előtt értünk be, az osztályfőnök már az asztalnál ült, és szúrós szemekkel nézett ránk, amiért elkéstünk. Mindketten meghajoltunk Narival, majd a helyünkre siettünk. Végig Nari története járt az eszembe, annyira kíváncsi voltam, hogy ki lehet az a fiú. Észre sem vettem, hogy az osztály első két embere már végzett is a vizsgálattal. Névsor szerint mentünk, és én voltam a harmadik. 

Remegő gyomorral tettem meg az orvosi szobába vezető utat. A termünk az emelten volt, ezért lépcsőzni kellett, s próbáltam odafigyelni, hogy az idegességtől nehogy felbukjak, és kitörjem a lábam, még mielőtt megmutathatnám a szép új melltartóm Mr. Kimnek. 

Miután leértem, bekopogtam.

- Szabad - hallottam meg Joonmyun-ssi hangját, mire lenyomtam a kilincset, hogy belépjek a szobába. Dr. Kim az az asztalánál ült, szokásos fehér köpenyében, szőke haját elől felzselézte szabaddá téve hibátlan homlokát, és ugyanazt a fekete keretes szemüveget viselte, mint tegnap. A háta mögött lévő ablakon beszűrődő napfényben pedig úgy festett, mint egy valóságos angyal. Szinte láttam a glóriát a feje felett, és imádkoztam, hogy ne most adják fel a térdeim a szolgálatot.

- Ahn Soojung - mondta ki a nevem, miközben elővette a dossziémat. Megfogta az egyik széket, és oda húzta maga elé. - Üljön el -mondta mosolyogva. - Hogy van? Semmilyen testrésze nem tört el a nyáron?

De, a szívem, amiért három hónapig nem láttalak. 

- Nem - válaszoltam. 

- Nagyszerű. Remélem idén vigyázni fog magára, és kevesebbet találkozunk - nevetett rám, de ez számomra egyáltalán nem volt vicces. 

- Mármint én örülnék neki, csak a saját egészsége miatt mondom. Maga miatt mindig van munkám és sosem unatkozom. Na, kapja le a cipőjét, és álljon oda - mutatott a magasság mérőre. 

- 166. Egy centit nőtt tavaly óta - állapította meg. 

A szem és halásvizsgálat csendben telt, végig azt tettem, amit kért. Végül az következett, amit a legjobban vártam. 

- Vetkőzőn le! - utasított, de az én fejemben egészen máshogy, más körülmények között szólt ez a mondat. Kigomboltam az inget, majd lassan leterítettem a székre. 

- A szoknyát is? - kérdezte ártatlanul. 

- Az maradhat - mosolyodott el, miközben az adatlapomat töltötte ki. Megmertem volna esküdni, hogy valami perverz suhant át az agyán, mi másért mosolyogna így? 

Megvártam, míg befejezi az írást, és rám figyel, majd kihúztam magam. A melleimet kinyomta, a hasam pedig behúztam.  

- Először megmérem a vérnyomásást - tapogatta meg kezével a széket, jelezve, hogy üljek vissza. Feltettem rám a szerkezetet, én pedig türelmesen vártam, hogy véget érjen. 

- 140/100. Izgul? - nézett rám a szemüvege mögül. 

- Egy kicsit - köhintettem.

- Miért? Már ismerjük egymást más fél éve, szinte barátok vagyunk. Vagy azért izgul, mert egy száll melltartóban áll előttem? - idézte tegnapi szavaim. Éreztem, ahogy az arcom felforrósodik, és elpirulok. 

- É-én nem - habogtam. 

- Egyébként szép melltartó - pillantott az említett ruhadarabra, majd vissza rám. Nagyszerű, nem csak az orvosláshoz ért, de még ahhoz is, hogy hogyan hozza zavarba a lányokat. 

- Köszönöm. 

- Forduljon meg, és hajoljon előre - kérte, amit én szívesen teljesítettem, legalább addig sem kellett a szemébe néznem.

Éreztem, ahogy végig futtatja ujjait a hátamon, mire megint eszembe jutott az álmom. Megragadta a vállam és felhúzott, hogy úgy is megnézze a gerincem. 

- Szép a tartása, Miss Ahn - dicsért meg, majd megragadta a derekam, és visszafordított maga felé. Hirtelen olyan közel került hozzám, hogy zavaromban ide-oda kapkodta a tekintetem. És akkor megéreztem az illatát, ugyanazt az illatot, ami benne volt az álmomban. És rájöttem, hogy ugyan ezt az undorító illatot éreztem tegnap Mr. Kim Jonginon, ami most Joonmyun-ssin annyira kellemes és finom volt, hogy teljen elkábultam tőle. 

Kihúzta a vállaim, majd utoljára végig pillantott a mellkasomon, és egy elégedett mosollyal visszaült az asztalához. 

- Felöltözhet, Miss Ahn - mondta, ahogy ismét írni kezdett. 

- Nem aludta ki magát? Karikás a szeme - pillantott rám kedvesen, miután felöltöztem...

- É-én... nos...

- Csak vicceltem - nevette el magát. - Ma is olyan gyönyörű, mint mindig. 

Jézusom, ezt most nekem mondta? 

- Ebben az iskolába minden lány gyönyörű - folytatta, hogy még csak véletlenül se higgyem azt, hogy nekem bókol.

- K-köszönöm. Viszontlátásra, Kim Seonsaengnim - köszöntem el, majd visszamentem az osztályterembe